A hivatalos adatok szerint az I. világháború utolsó évében 1,3 millió hadifogoly tartózkodott az Osztrák-Magyar Monarchia területén, ám történészek ezt a számot inkább 1,9-2,3 millióra teszik. Többségük, körülbelül kétharmaduk orosz volt. nem légből kapott hát a mondás, miszerint “sokan vannak, mint az oroszok”, és erre a Népszava egy 1914-es cikke is ráerősít. Pásztor Árpád még az elfogásuk utáni pillanatokban mutatta be az orosz katonákat.
Húslevesért estek fogságba
„Azt mondták, hogy nálunk olyan sok a katona, mint nálatok a golyó” – jelentette ki az egyik fogoly, majd hozzátette – „A ti katonátok fájn… nagyon fájn… de mi sokkal többen vagyunk” – idézi a Politikatörténeti Intézet korabeli sajtóhíreket feldolgozó weboldala. A cikk cáfolja azt a bevett vélekedést is, miszerint az orosz katona rosszul ellátott, éhezik: „… felszerelésük kifogástalan, nagy kabátjuk vastag és fejükre húzzák pompás kámzsájukat… Sok száz orosz hadifoglyot láttam, de rongyosat, kiéhezettet alig. Teljesen érthetetlen, hogyan kerülhetnek arról forgalomba hírek, hogy az orosz katona rongyos, éhes.”
Orosz hadifoglyok (Fortepan/Wein Sarolta)
Négy nappal később viszont, egy másik cikkben Nagy önmagát cáfolta, miszerint orosz katonák hívták magukra könyörögve az osztrák–magyar egységet, hogy foglyul ejtsék őket. Egy másik történet szerint az ellenkező oldalon harcoló erdélyi, illetve bukovinai román katonák beszélték meg, hogy inkább az oroszok lesznek a Monarchia hadifoglyai, semmint a két erdélyi katona, mert az osztrák–magyar oldalon bőséges a koszt és éppen készül az ínycsiklandó friss tyúkhúsleves…
Ide kívánkozik, hogy a propagandát szajkózó sajtóhírek az orosz hadsereget sötét, barbár tömegként mutatta be, amely képes az emberi züllöttség legmélyebb fokára is lesüllyedni – erről bővebben itt olvashat.
Napi 30 ezer halottal gyorsan vége lesz
Akárhogy is volt, a harcosok és a hátország számára is hamar kiderült, II. Vilmos ígéretével ellentétben senki nem tért haza az első falevelekkel. A téli – karácsonyi-újévi – „holtidő” azonban rendkívül alkalmas volt arra, hogy a hátország sajtója felvesse, mikorra várható érdemi fordulat a háború menetében. A kérdést azonban inkább csak közvetve, a semleges országokban megjelent lapszemléken keresztül tárgyalhatták.
Az egyetlen hazai hír ebből a szempontból Tisza István miniszterelnök 1915. január 2-án közölt felszólalása volt, amelyben röviden és homályosan utalt rá: a háború még 1915 során véget érhet. Az Estben olvasható volt brit katonai szakértői nyilatkozat, matematikai modellezésen alapuló bizonyítás, stratégiai elemzés és újságírói találgatás. A vélemények többsége megegyezett abban, hogy elhúzódó háborúra lehet számítani, sőt, három cikk ki is mondta, hogy a harcok még évekig is tarthatnak.
“Jó hírrel” csak a matematika szigorú logikája szolgált. Az Est egy „katonatiszt” számításai alapján közölte: ha kiterjesztjük azt az addigi tendenciát, hogy egy háborús napon Európa-szerte 30 ezer ember vált harcképtelenné, és elfogadjuk, hogy összesen mintegy 25 millió ember állítható harcba a szembenálló országokban, akkor a háború nem nyúlhat tovább másfél évnél, mert elfogy az emberanyag. Ám egyik ország sem vállalhatja a teljes összeomlást, a háború befejezésének várható időpontját. Ez a gondolatmenet 1915 őszére tette.
A “kisember” tehát az első évben még erősen reménykedett a vérontás gyors befejezésében, de legalábbis még rémálmaiban sem gondolt oly méretű szörnyűségekre, amelyek végül bekövetkeztek.
