A dél-lengyelországi Auschwitz-Birkenau három fő és több tucat kisebb táborból állt, a becslések szerint több mint egymillió embert gyilkoltak meg itt. Röviden csak Auschwitz jelenti ma a náci népirtást, azt a hatmillió embert, akinek származása, vallása, politikai meggyőződése miatt kellett meghalnia. A Vörös Hadsereg 1945. január 27-én szabadította fel a halálgyárat, az ENSZ 2005-ben tette ezt a napot a holokauszt nemzetközi emléknapjává.
A borzalmakról maguk az áldozatok számolhatnak be a leghitelesebben, és meg is tették szabadulásuk után. Vallomásaik a DEGOB jegyzőkönyveiben olvashatók.
Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt
“Úgyis meg fogsz dögölni!”
A három munkácsi nővér visszaemlékezése előtt egy kis magyarázat. A táborokban appellnek nevezték a létszámellenőrzést, a valóságban azonban a kínzás egyik módja volt. A legyengült, éhező embereknek órákon át a tűző napon, vagy metsző hidegben kellett állniuk, sokan elájultak, gyakori volt a haláleset is a kimerítő “appell” közben. “Auschwitzba érkeztünk. Bevittek bennünket a fürdőbe, ahol meztelenre vetkőztettek, hajunkat lenyírták, teljesen szőrtelenítettek és fürdő után egy szál rongyos ruhát adtak, minden fehérnemű nélkül. Munka nem volt, hanem folyton appell. Ez normális körülmények között napi 6 órát vett igénybe, de ha valami közbejött – például valaki hiányzott – akkor még tovább tartott és esetleg végig térdepelni kellett”.
“Erzsit egy SS nő bottal fejbe verte, úgyhogy 8 hétig gennyes seb volt a fején. … Amint visszajött az operációról, 5 perc múlva, 5 óra hosszat tartó térdeplő appellt kellett végig csinálnia. … Kértük az Aufseherint, hogy engedje meg, hogy nem kelljen appellra kimennie, legalább akkor nem amikor esik az eső, de ő kikergette az esőbe, fején a papírkötéssel, azzal, hogy úgyis megfogsz dögölni. … az állandó esőben a tető beázott fejünk fölött és két hétig a vízben feküdtünk a cementen.”
Égett hús és csont szaga
Ugyancsak nők mesélik, ahogy Auschwitzba érkezésük után, egyből a vonatról leszállva “különállították a férfiakat és külön a nőket, az öregek kocsival mentek. Később úgy hallottuk, hogy még aznap az egész csoport a krematóriumba ment. Nagy tüzet láttunk, sírást hallottunk, visítást és messziről azt is láttuk, hogy férfiak a tűz körül dolgoztak, sőt éreztük is az égett hús és csont szagát. … Minden reggel vizesen álltunk órákig az appellen, sokan rosszul lettek. … egy priccsen 14-en feküdtünk, alvásról természetesen szó nem lehetett. … három napig nem is kaptunk kenyeret, azután kaptunk penészes kenyeret, nagyon éhesek voltunk, de ennek dacára sem tudtuk lenyelni a penészes kenyeret. A leves fű, homok és gerstli keveréke volt…”
“Sokszor, ha végképp nem stimmelt a létszám, egész nap a sárban térdeltünk. Fertőtlenítés után mindig ruha nélkül jöttünk vissza, teljesen meztelenül, mert mire visszajöttünk, már nem volt elég ruha. Fentnevezett Jakobovics Eszter egy alkalommal nem tudott ruhához jutni és két hétig anyaszült meztelenül volt a barakkban, egy reggel azonban még meztelenül is kikergették appellre. Ha egyik blokkból a másikba mentünk, akkor büntetésből két nagy téglával a kézben addig kellett térdelni, amíg el nem ájult, azután hogy felébredjen, bottal még jól fejbe vágták. … Gyakran volt szelekció, mindenki munkabírónak szeretett volna látszani. Ha kiválasztottak munkára, nagyon boldogok voltunk.”
Az SS-tiszt kedvelt szórakozása
A kalocsai K.L. vallomása: “A szülőket, idősebbeket az SS-ek külön állították, a fiatalabbakat egy másik oldalra. Alig volt idő még elbúcsúzkodni se lehetett, “Los, Los” kiabálták, hamar menni. A kisgyermekes anyákat szintén az öregekhez állították és elvitték őket a gázba. … Voltak azonban akik megszöktek és azok mesélték, hogy voltak, a kiket a gáz még nem ölt meg, és élve kapaszkodtak a falakon, annyira akartak élni, de aztán elnyelték őket a lángok. Csontszag volt állandóan és nekünk mindig azt mondták: piszkos zsidó rongyokat égetünk”.
A létszámellenőrzésen “ha valaki nem állt rendesen, vagy valaki hiányzott a barakkból, akkor az egész blokk térdepelt a köveken és a sárban. Volt egy orvos dr. Mengele, az jött mindig megnézni az embereket, hogy nem e soványak. Aki sovány volt, arra azt mondták, hogy üdülőhelyre viszik. Egy testvéremet is kiválasztotta a Mengele és elvitték. Azóta többé róla nem tudok. Volt egy Grese nevezetű csodaszép nő, egy biciklin járt. Ezer és ezer ember állt a fullasztó hőségben és Ő gyönyörködött, hogy mi hogyan térdepelünk”.
A szolyvai M.R-nek és a beregszászi S.A-nak is sikerült túlélnie Auschwitz poklát. Kemény fizikai munkára osztották be őket. “Volt egy Oberschaarführerünk, aki ütött-vert miket, különösen akkor, ha valaki akár csak egy pillanatra is, megállt. Különösen férfiakkal bánt így sokan meg is haltak a kezei között. Kedvenc szórakozása az volt, hogy villát szúrt az emberek nyakába s belelőtt a szájukba, azután kijelentette, hogy minderre azért volt szükség, mert az illető »szökni akart«.”
Igor Malitckij, a megsemmisítő tábor egyik ukrán túlélője az egykori auschwitz-birkenaui koncentrációs tábor főkapuja alatt. Fotó: MTI//AP/Alik Keplicz
Élve dobták a tűzbe
“Egy hét éves kisfiú megkérdezte tőlem, hogy hová viszik őket, azt feleltem, hogy fürdőbe, amire szegény kisfiú rezignáltan azt válaszolta, hogy ő nagyon jól tudja, milyen fürdőbe visznek. Ezek után beterelték őket az úgynevezett fürdőhelyiségbe, amely egy pincehelyiség volt. … Sokszor hallottunk perceken át tartó sikítást és visítást, mely lassan, lassan elhalkult, majd teljesen megszűnt. Azt is hallottuk, hogy voltak, akiknek nagyon erős szívük volt, azok nem haltak meg azonnal, hanem még lélegzettel dobták őket be a kemencébe” – emlékszik vissza két munkácsi nő.
“… egy éjszaka Weinberger Mózes nevű munkácsi fürdőtulajdonos, aki szintén a krematóriumba volt beosztva, nagyon vallásos volt és vonakodott az ottani munkát elvégezni, kérte, hogy inkább lőjjék őt agyon, csak ezt ne kelljen csinálnia, kérésére ugyan nem lőtték agyon, de elevenen dobták be a tűzbe, még hallották onnan a hangját is.”
Nem soroljuk tovább a nácik brutális kegyetlenségét, akit érdekel, szemezgessen a degob.hu-n. Egyébként is érdemes kicsit böngészni a lapon, a jegyzőkönyvek mellett a magyar holokauszt kerek történetét kapjuk számtalan érdekes és érdekes információval vegyítve.
