Izgalmas év volt 1902, húsvét idejére is jutott elég borzalom és pletyka, amin az újságolvasó közönség szívesen csámcsogott – derül ki a korabeli sajtóhíreket feldolgozó Huszadikszázad.hu gyűjteményéből.
Börtönben halt meg
A hódmezővásárhelyi méregkeverők 1897 nyarán álltak bíróság elé, amely hét ember meggyilkolásában találta bűnösnek a hét vádlottat, köztük Csordás Lilit. Biztosítási csalásról volt szó, szüleiket és idősebb, gyengeelméjű rokonaikat temetkezési egyletekbe íratták be, majd arzénnal megmérgezték őket. Így jutottak hosszá a biztosítási díjhoz. “Méregkeverő Lidi” életfogytiglant kapott, a börtönben halt meg, 1902-ben, amivel ismét a lapok címlapjára került.
“A hódmezővásárhelyi méregkeverők bünperének tárgyalása alkalmából lett ismeretes ez a név, melynek tulajdonosa méltó társa volt Jáger Marinak, a bűnper második szomoru emlékű főszereplőjének. … 1891 óta az elítélt a márianosztrai fegyházban töltötte szomoru napjait. A mult héten meghalt. Csordás Lidi neve sokszor s sok bünben fordult elő a hódmezővásárhelyi szenzácziós bűnperben. A tárgyalás alatt ő mondotta azt a borzasztó jóslatot, hogy az ügyben szereplő bírák és ügyészek rövid idő alatt el fognak halni.”
Nem vagyunk koldusok!
Székelyföldön egy tűzvész április 23-án elpusztította Gyergyóalfalut, ami zendüléshez vezetett az amúgy is nyomorgó lakosság körében. “Délután a községháza udvarán tűz ütött ki s mintegy kétszáz gazda tulajdonát tevő 200-300 épület teljesen a lángok martalékává lett. Megelőző nap ugyane községben két helyen volt tűz s elégett 40-50 épület. A falu nagy része leégett. A nyomor kimondhatatlan. Azt hiszik, hogy a tüzet gyujtogatás okozta.”
“Széll Kálmán miniszterelnök részletes jelentést kért távirati uton a csikvármegyei alispántól, hogy megtehesse a további intézkedéseket. Sürgős segélyre van szükség. Az elkeseredés is igen nagy s a lakosság a jobbmódu emberek ellen fordul. A főszolgabíró, ki a helyszínére jött, hogy segély-pénzeket oszszon ki, ezt nem tette meg, mert a lakosság nagy dühvel fogadta : »Nem vagyunk koldusok! Nem kell alamizsna, hanem kiforgatjuk a bőrükből megrontóinkat!«”
“A főszolgabíró a feldühödött tömeget nem volt képes lecsendesíteni; a nép megrohanta az épen maradt kereskedéseket a azokat ki akarta fosztani. Többeket letartóztattak gyujtogatás gyanuja miatt. Ezeket a csendőrségnek őriznie kellett, nehogy a nép dühében felkonczonczolja őket. Az elkeseredést fokozza, hogy egyes jobbmóduak összevásárolták az erdőjogokat s így a népnek nincs épületfája, hogy ujra felépíthesse házát.”
Harisnya a császárnak
Jutott azért vidámság is húsvétra. “Uralkodók és államfők nem igen járnak öntözgetni húsvétkor, de azért gyakran megtörténik, hogy valamelyik figyelmes alattvalójuktól – húsvéti tojást kapnak. Igy annak idején I. Vilmos császár, uralkodása alatt, nagyon sok húsvéti tojást kapott, melyek közül a legérdekesebb egy szalmából fonott volt.
“Ebben egy pár harisnyát talált I. Vilmos egy néhány sorral: »Vén császáromnak boldog húsvéti ünnepet kívánok. Küldök egy pár harisnyát, magam kötöttem őket, nagy fáradságomba került, mert 107 éves asszony vagyok. Adjon az ég az én császáromnak is ilyen hosszú életet!«”
