„Volt egy szomszédja, nemes ember, aki szükségre jutván, három szűz leányát utcalánynak adni kényszerült, hogy szégyentelen üzletük jövedelméből élelemhez jussanak. A szentnek tudomására jutott a dolog, és elborzadt a gyalázatos bűn miatt. Egy csomó aranyat rejtett egy kendőbe, és az éj leple alatt, az ablakon keresztül, titokban bedobta a házba, majd ugyanolyan titokban távozott. Reggel fölserkenvén az ember megtalálta az aranyat, és Istennek hálát adva, kiházasította elsőszülött leányát” – idézi a legendát a Rubicon.hu.
Számtalan csodát tett
A “eredeti Mikulás” valamikor a III. század második felében született Kis-Ázsiában, és bár családja jó módban élt, hamar a világi hiúságoktól, és az aszkéta élethez vonzódott. Szülei halála után egyházi pályára lépett, bejárta a Szentföldet és Egyiptomot, majd Myra püspöke lett. A város neve ma Demre, és Törökországban fekszik. A hagyomány szerint 52 évig töltötte be hivatalát 343. december 6-án bekövetkezett haláláig. Bőkezűsége, jósága és igazságérzete messze földön híressé tették. Szentté avatása után a gyermekek, a tengerészek, a kereskedők és a gyógyszerészek patrónusaként tisztelték, emléknapjává halálának évfordulóját tették.
Bari Szent Miklós néven is szokták emlegetni, mert a török veszély ürügyén Bariból érkezett hajósok 1081 tavaszán feltörték a sírját Myrában, ereklyéit pedig saját városukba vitték. Számos történet szól arról, hogy a Myrába zarándokló, vagy épp Bizáncba utazó hajósok a viharban Miklóstól kaptak segítséget, aki a fedélzeten megjelenve megjavította vitorláikat, illetve kimentette a vízbe esett embereket. Görögországban ezért sok szempontból Poszeidón örökébe léptették Szent Miklóst, az ortodox helléneknek ő lett a legfőbb védőszentje.
Szent Miklós (Wikipedia)
A nyugati kereszténységben ezzel szemben elsősorban a jólelkű és bőkezű püspök képe maradt meg. Miklós a saját vagyonából segíti a hozomány nélkül álló, eladósorba került leányokat, egy másik esetben pedig Bizáncba tartó hajósoktól szerez élelmet éhező városának. Utóbbi történetben az jelenti a csodát, hogy a tengerészek vonakodnak adni, hiszen a pontosan nyilvántartott áruval el kell számolniuk. Mégsem kerülnek bajba, mert egy ismeretlen kéz útközben pótolja a hiányzó rakományt. Számos olyan legenda is fennmaradt, melyben ártatlanul elítéltek mellett áll ki, vagy pedig bűncselekményt – gyilkosságot – derít fel, és fordít vissza imái erejével.
Elviszi az ördög
A mai Mikulás-ünnep elődje a középkorban jelent meg Nyugat-Európában, középpontjában a gyermekek álltak, akiket ezen a napon apróbb ajándékokkal leptek meg szüleik. Magyarországra a 19. század végén jutott el ez a szokás, azaz az ablakba, cipőbe tett ajándék osztrák közvetítéssel, de maga a Mikulás szó szláv eredetű. Az ajándékozásnak vannak sok évszázados magyar paraszti hagyományai is. Főleg a Dunántúlon és a magyarlakta területek északi részén volt ismert a Mikulás-járás.
A játék lényege az, hogy “Miklós püspök” kíséretével együtt betér olyan házakba, ahol gyerekek vannak, és ott vizsgáztatja, imádkoztatja, majd tudásuk és viselkedésük szerint jutalmazza vagy virgáccsal fenyíti őket. Sokszor a kíséretében lévő ördöggel fenyíttet, az ördög vagy krampusz alakja is a Szent Miklós-legendában gyökerezik. Egy XVIII. századi forrás említi, hogy a papnak öltözött Mikulás kíséretével, a ministránsokkal, a harangozóval, az ördöggel járta sorra a fonóházakat és gyóntatta az ott összegyűlt lányokat, menyecskéket.
A „pap” a szoba közepén leült egy székre, körülötte helyezkedett el kísérete. Az ördög esetleg az asztal alá bújt. A litánia-paródia után a harangozó egymás után szólította a lányokat és a menyecskéket, hogy végezzék el a karácsonyi gyónást. A pap különböző tréfás kérdéseket tett fel a gyónónak. Aki a kérdésre nem felelt, elvitte az ördög. A Felső-Csallóközben házról házra járó Mikulások december 5-én este miután kikérdezték a gyerekeket jó és rossz tetteikről puttonyukból megajándékozták őket.
