A hermafrodita, vagyis kétivarú élőlény egyszerre képes hím és női ivarsejtek előállítására. A növényvilágban meglehetősen gyakori, de megtalálható az állatoknál is. Hímnős például a csiga, ők “szex közben” kölcsönösen termékenyítik meg egymást. Angolnáknál gyakori azis, hogy a fiatal egyed hímnős, majd évekkel később, lakóhelyük élet- és táplálkozási viszonyai hatására alakul ki “végleges” nemük.
Halaknál és kétéltűeknél az is gyakori, hogy egynemű közegben egyesek képesek nemet váltani, néhány faj egyedei ezt életükben többször is megteszik. Sokkal könnyebb a növények házasélete, gondolhatnánk. Nincs más dolguk, mint kieregetni azt, amit ki kell ereszteni, a többit elvégzi a szél vagy célba juttatják a rovarok. Sőt, az egylaki növényeknek még a szomszédba sem kell elmenni, virágaik eleve kétivarúak.
Thinkstock
Csakhogy egy japánban őshonos páfrányfajnak ennél sokkal nehezebb a dolga. Ez a növény ugyanis önmaga “dönti el”, milyen nemet választ. Kommunikációra, mozgásra elvileg képtelen élőlény esetében jogos a félelem, hogyan biztosítható a nemek egészséges arányának a fenntartása. Ha egy területet csak fiúk vagy csak lányok népesítenek be, a populáció egy nemzedéken belül eltűnhet.
Komolyan foglalkoztatta ez a kérdés a Tokiói Egyetem munkatársait is, ezért komolyabb vizsgálatnak vetették alá. Kiderült, a növények feromonok kibocsátásával kommunikálnak egymással. A titok nyitja az eddig is jól ismert gibberellin nevű növényi hormon, amit a fejlettebb, női ivarú egyedek bocsátanak ki. A fiatalabb növényekre jutva a vegyület beindítja a férfi ivarszervek kialakulását. A növények gyakorlatilag “megbeszélik”, ki legyan a nő és ki a férfi, így biztosítják a nemek arányát és a faj fennmaradását.
A felfedezés már csak azért is érdekes, mert ez az ázsiai növény sok területen káros, inváziós fajként van jelen. Szaporodásuk e “titkának” felfedése alapja lehet az ellenük való védekezésnek.
