A világ kegyetlen volt, az ember pedig gonosz száz évvel ezelőtt is. Az XX. század első évéből származó híreket a korabeli sajtót szemléző Huszadikszázad.hu-ról idézzük.
Megfagyott a karaván
Február volt, a nagy hideg miatt pedig “Tőkés község határában megrendítő szerencsétlenség történt“. A felvidéki csendőrség hetek óta egy több betöréssel is gyanúsított társaságot keresett. A hónap közepén a rend őrei portyázás közben két “czigánykaravánnal” találkoztak, a kocsik átvizsgálásakor pedig lopott holmikra bukkantak.
“A czigányokat pedig behajtották Tőkésre s ott becsukták őket éjjelre egy istállóba. A karaván azonban az ajtót feltörve, éjszaka megszökött, ott hagyva kocsijukat a lovakkal együtt. Másnap aztán mind a tizenkét czigányt megfagyva találták az országuton. Megvette őket az Isten hidege. A két czigánycsalád fejei Furkós Ábris és Kolompár Miklós voltak, kik most családjaikkal együtt pusztultak el.”
Savanyú Jóska jól viselkedett
A betyárromantika is feléledt, legalábbis egy hír erejéig. “Körülbelől husz év előtt hires és félelmes betyár volt a Dunántúlon Savanyu Józsi, a Bakony réme. Talán az utolsó igazán hiressé vált futó betyárok sorát ő fejezte be s végre is az illavai fegyházttaba került.”
“Mert rablógyilkosság is terhelte, örökös fogságot szabtak ki rá. Savanyu Jóska olyan jó viseletet tanusitott a fegyházban, hogy most, tízenöt esztendei raboskodás után, föltételesen szabadon bocsátották. Karácsony előtt érkezett haza falujába, a veszprémmegyei Felső-Iszkázra, a hol asztalosmühelyt nyitott. Ezt a mesterséget tanulta a fegyházban s ebből tisztességesen meg is élhet, ha megbecsüli magát, s ha fel nem támad benne régi vírtusa.”
Engedjük meg, hogy nem tudatosan ferdített itt a hírlapíró, hanem csak tévedett. Tizenöt évirabság után, jó magaviselete miatt Savanyú Jóskát Vácra szállították 1901.ben. Itt sokkal jobb körülmények között folytatta életfogytig tartó büntetését, végül 1906-ban, a veszprémi püspök közbenjárására szabadult.
Gyermekvásár
Móricz Zsigmond Árvácskája után belegondolni is szörnyű, pedig hideg tény 1901-ből: “A budapesti Fehér-Kereszt-Egyesület tűzoltó-utczai házában, május 3-ikán tartották meg az évente szokásos gyermekvásárt. … Mintegy száz parasztasszony jelent meg a lelenczházban, magával hozva mindegyik a gondjaira bízott 2-7 éves gyermeket. Az apróságok legtöbbje pirospozsgás gyermek volt, de azért valamennyi részére külön egészségi bizonyítványt állított ki az intézet orvosa”.
Azért persze ne “rabszolgapiacra” gondoljunk, a gyerekek sorsa itt fordulhatott jobbra. “Kilencz órakor kezdtek el gyülekezni a gyermeket kereső urak és hölgyek, a kiket Szolárdi Mór dr. igazgató fogadott. Alapos szemle és vizsgálódás után, jómodu gyermektelen házaspárok tíz gyermeket fogadtak örökbe, a kiket nyomban magukkal is vittek és az intézet ügyészének közbejöttével annak rendje-módja szerint örökbe fogadták. Többnyire talált gyermekek jutottak így apához, anyához”.
Kamrába zárva
Külföldről, Franciaországból tudósítottak a hazai lapok egy borzasztó esetről. “Monnier Marcell, dusgazdag poitersi polgár, volt prefektus (előljáró) anyjának beleegyezésével huszonöt éven át egy piszkos, férges kamrában tartotta tulajdon testvérét, Monnier Blanche-t, a ki a borzasztó szenvedéstől megőrült s egész teste csonttá aszott.”
“A szerencsétlen most ötvenkét esztendős. A kórházba, a hová szállították, kissé magához tért. Monnier Marcellt és anyját, a ki rendkívül kapzsi asszony, letartóztatták. A volt prefektus, Monnier felesége és leánya, a kik semmiről sem tudtak, a szőrnyű fölfedezés után kolostorba vonultak; … A szívtelenség oka kapzsiság. A szerencsétlen lány örökségét akarták megszerezni.”
