Mária Terézia nem volt hajlandó belenyugodni, hogy az osztrák örökösödési háború során elveszítette Sziléziát, ezért 1756-ban hadat üzent II. (Nagy) Frigyes porosz uralkodónak. Ebből kerekedett végül a hétéves háború néven ismertté vált világméretű összecsapás, miután érdekei mentén minden nagyhatalom és sok kis ország is bekapcsolódott.
Berlin nem akart fizetni
A Churchill által az első világháborúnak nevezett összecsapásban stratégiailag jelentéktelen esemény volt mindaz, ami 1757-ben történt Berlinben Hadik András magyar huszártábornok főszereplésével. Arra azonban bőven elég, hogy Frigyes borzasztó dühbe guruljon, és a fél világ hasát fogva nevessen a porosz királyon.
A zseniális katona 1757 szeptemberében tervelte ki a berlini portyát, amikor a német főerők a fővárostól távol, Szilézia belsejében küzdöttek. Október 11-én kevesebb mint 4000 fővel és néhány ágyúval indult útnak. Valódi szándékát ügyes manőverekkel leplezte, ám amikor 15-én megközelítette a várost, Frigyes felmentő seregei már úton voltak.
A berliniek igencsak meglepődtek, amikor értesültek az ellenség közelségéről, hiszen mindaddig teljes képtelenségnek tartották, hogy ütőképes haderő idáig elmerészkedjen. Márpedig Hadik András huszárai élén 16-án megjelent a falak alatt, és nagyvonalú ajánlatot tett: 300 ezer tallér hadisarcért elvonul. Türelmesnek viszont nem nevezhetjük – ami a német segédcsapatok közeledtét tekintve érthető is -, a városvezetés kitérő válasza után ágyúival szétlőtte Berlin kapuját, a beözönlő huszárok pedig egy szempillantás alatt lefegyverezték a gyengén felszerelt őrséget.
24 órás megszállás
A királyi család elmenekült, a városparancsnok és a királynő a lovagiasságára hivatkozva kérte, kímélje meg a várost. A tábornok vasfegyelmet kényszerített csapatára, megtiltotta a prédálást, de a sarcot félmillió tallérra emelte és katonái részére további 100 ezret követelt. A németek vontatottan kaparták össze a pénzt, Hadik pedig sietett, de 24 óra alatt így is több mint 200 ezer aranyat vehetett át.
Közben különböző ajándékokat csikart ki a polgárokból, többek között 12 pár finom német kesztyűt Mária Terézia részére. A berliniek “értették a tréfát”, a hagyomány szerint 24 darab balkezes kesztyűvel tisztelték meg az osztrák uralkodót. Alig néhány órával a porosz felmentő seregek érkezése előtt, 16-án este a huszárok angolosan távoztak, és erőltetett menetben nemsokára elérték az osztrák főerőket.
Joviális katona
Hadik 100 embert vesztett az akció során, 400 foglyot ejtett, és a jelentős pénzösszeg mellett hat porosz lobogót zsákmányolt. Tettéért a Mária Terézia-rend nagykeresztjét kapta. Frigyes pedig – a Nagy – fuldoklott a dühtől: ezt a szégyent soha nem moshatta le magáról.
Érdekes az is, hogy a világraszóló hadicsínyt elkövető katona cseppet sem volt a képzeletünkben élő “sportos”, nyalka huszár. Köpcös, szelíden szólva gömbölyded testalkatú volt, megértő, jószándékú, felvilágosult ember. Állást foglalt a jobbágyfelszabadítás mellett, földesúrként papot, iskolát, orvost biztosított a közösségeknek, vallási toleranciát hirdetett.
