A magát keresztény feministának nevező Slachta Margit 1884. szeptember 18-án született Kassán. Iskolái elvégzése után tanítónőként helyezkedett el. Ám már 25 évesen elhatározta, minden erejét a szociális munkának szenteli: az elkövetkezendő kilenc év alatt a keresztény nővédelem és a katolikus szociális munka élharcosa lett. A vallási alapon szerveződő érdekképviseletek ekkor új típusú válaszként is szolgáltak a századfordulón rohamléptekkel izmosodó szociáldemokráciára.
Az első nő a Parlamentben
1908-ban belépett Szociális Missziótársulatba, amivel egy életre Krisztus jegyese lett. A társaság szociális és nővédelmi területen dolgozó fogadalmas nővérszervezet volt, valahol a szerzetesközösség és a világiak között helyett foglaló egyházi szervezet. Slachta a szociális problémák megoldását az akkor dívó felfogással ellentétben nem unatkozó úri hölgyek jótékonykodásán keresztül, hanem a politika szintjén kívánta megoldani. Előadókörutat tartott, adományokat gyűjtött, szociális iskolát nyitott és cikkek sorozatát publikálta a nők érdekképviseletéről, választójogáról.
Egyenes út vezetett innen a politikába, ahol keresztényszociális alapon szervezte a Keresztény Női Tábor nevű összefogást. Neve már országosan ismert volt, amikor az 1920-as nemzetgyűlési választásokat kiíró rendelet, Magyarország történetében először proklamálta az általános, egyenlő, közvetlen, községenkénti és titkos választójogot. Ekkor még nem volt női jelölt, de a február 26-ai pótválasztáson a Keresztény Nemzeti Egység (Egyesülés) Pártja egyhangúan választotta jelöltnek Slachta Margitot. Fölényes győzelmet aratott, személyében Magyarország első női képviselője foglalhatta el helyét a Nemzetgyűlésben.
Slachta Margit emléktáblája Budapesten. Fotó: wikipédia
A pápát győzködte
A II. világháború poklában is megmaradt embernek. Elutasította az antiszemitizmust, felháborította a keresztények árjaként való meghatározása. Számtalanszor felemelte szavát a munkaszolgálatosok érdekében és a deportálások ellen. Amikor 1943 elején Szlovákia bejelentette a “teljes zsidótlanítást”, Slachta Margit Rómába utazott, hogy XII. Pius pápát személyesen sürgesse cselekvésre. A pápa közbelépésére pedig a deportálás elmaradt… A hazai zsidóság számára hamis igazolványokat és igazolásokat gyártott, bújtatta az üldözötteket, köztük Heltai Jenőt és Radnóti Miklósnét. Halála után 11 évvel, 1985-ben Izrael Állam a Világ Igaza kitüntetésben részesítette.
Elvhűsége szükségszerűen sodorta összeütközésbe az egyre erősödő kommunistákkal a háború után, míg végül Slachtának sem volt más választása: 1949 januárjától a domonkos nővérek zárdájában álruhában rejtőzködött, majd június végén Ausztriába menekült. Az emigrációban eleinte még megpróbált aktív maradni, ám 70 életévét betöltve elfáradt, hallgatásba merült. Azért volt ereje memorandumot írni Truman elnöknek és az USA püspökeinek, tiltakozni Mindszenty József esztergomi érsek bebörtönzése miatt, és megpróbált segíteni az 1956-os forradalom menekültjein is. Kilencven évesen, 1974. január 6-án hunyt el az Egyesült Államokban, a Szociális Testvérek Társaságának rendházában.
A rendkívüli asszony bemutatása ilyen szűk keretek közt képtelenség. A fent felvillantott képeket Balogh Margit alapos és érdekese tanulmányából kölcsönöztük a Rubicon.hu-ról, érdemes rákattintani. Zárásként pedig egy grafológus véleményét idézzük Slachta Margitról: „1. Az átlagtól alapvetően különbözik, magasrendű öntudata és küldetéstudata van. 2. Erősen vezetett és mégis nagyon erősen vezető karakter. 3. Egyénisége csupa ellentmondás, de harmóniában lévő ellentmondás, teljesen nyitott ember, aki belül teljesen zárt. Nincs magán énje, ugyanakkor jóindulatú és nyitott kifelé, sőt segítőkész. 4. Nőiessége és férfiassága egy egészen egyedülálló kuriózum, a legnagyobb nő és a legkeményebb férfi együtt”.
