Az ember hallása még akkor is romlik a kor előrehaladtával, ha kivételesen semmiféle súlyos ártalom nem érte a hallószerveket. Ez az idegi hallásvesztés, ami a halláscsökkenés leggyakoribb formája, és az esetek 90 százalékában a természetes öregedési folyamat okozza. A környezetből érkező hangok először a külső hallójáratba jutnak, majd megrezegtetik a dobhártyát. Innen a hallócsontocskák, az őket összekötő ízületek jóvoltából rezegni kezdenek és a folyadékkal teli csigába továbbítják a rezgéseket.
Fokozatosan romlik
A csigában helyezkednek el az úgynevezett szőrsejtek, amelyek ingerületté alakítják a hangot, magyarul az ő közvetítésükkel válik a rezgés az agy számára értelmezhető hanggá. Sajnos a szőrsejtek nem képesek regenerálódni, így a különböző sérülésekkel és az idő múlásával pusztulnak, az ember pedig elkezd „nagyot hallani”.
A halláscsökkenésnek ez a fajtája a beszédértést is nehezíti, tehát az érintett nem, vagy nagyon nehezen ismeri fel a szavakat. A folyamat fokozatosan alakul ki, egyre nehezebben különíti el a beszédet a háttérzajtól, egyre nehezebben hallja meg a magas frekvenciájú hangokat, mint például a madárcsicsergést, és idővel már az emberi beszédet is nehezen érti meg. A hallásvesztés maradandó, és általában mindkét fület érinti.
Teszteljen!
A nyolcezer Hertzes hangot minden egészséges fül érzékel, az 50 évnél fiatalabbak a 12 ezret is hallják. Normál esetben negyven év alatt a 15 000 Hz is hallható és így tovább. Aki az utolsónak lejátszott 19 ezer frekvenciát is hallja, megközelítőleg 20 éves lehet. Alábbi videóval tesztelheti, hány évesek a fülei! A nagyon “rossz” eredményért okolhatja az élete során elszenvedett fertőzéseket, sérüléseket, zajártalmat, de számítógépe hangszóróit is.
