Nap mint nap olvadozunk aranyos kis állatokon, akiket emberi tulajdonsággal ruházunk fel. Minél emberibb egy “mosoly”, egy kedves “kézfogás”, egy totyogó pingvin, vagy egy kölykét “szeretgető” anya, annál inkább oda vagyunk érte. Ha már ennyire saját értékrendünk szerint kezeljük őket nem árt tudni: képesek ám nagy szemétségre is. Sőt. Minél cukibbak, egyesek, annál nagyobb rohadékok tudnak lenni.
Nekrofil, pedofil pingvinek
Kezdjük a pingvinekkel. A frakkban kacsázó madarak távolról nézve tényleg, mintha lehúzott gatyával futni próbáló emberek lennének. Gyerekmesék sztárjai, kabalafigurák, állatkertek sztárjai. Amit azonban George Levick antartktiszi expedícióján látott 1910-13 között, le sem merte írni. Pontosabban leírta, de nem jutott el a nagyközönséghez csak most, száz év múlva.
Az Adélie-pingvin hímjei más hímekkel, halott tojókkal és fiókákkal próbálnak párosodni. Feltehetően a társadalmi interakcióban tapasztalatlan egyedek teszik ezt zavarodottságukban. Ám emberi nyelven nem más ez, mint az auto-erotikus viselkedés, nekrofília, szexuális erőszak, pedofília és gyermekbántalmazás. Ugyancsak erről a fajról jegyeztek fel egy korrektnek semmiképp nem nevezhető viselkedést.
“A hely, ahol a leggyakrabban bementek [a vízbe], egy hosszú, hat láb magas és néhány száz méter széles jégterasz volt a víz mentén; és itt, csakúgy, mint a tengeri jégen, tömegek álltak a szakadék szélén. Amikor sikerült egyiküket a vízbe lökniük, mindegyik a peremen túlra nyújtotta a nyakát, és amikor látták, hogy az úttörő biztonságban van a vízben, követték őt” – írja az expedíción részt vevő George Murray Levick, a Királyi Haditengerészet sebész hadnagya.
Mókából gyilkolnak a delfinek
A palackorrú delfin kétségkívül a legkedvesebb tengeri emlős, amíg csak a mosolygós oldalát ismerjük. Néhány éve találták meg az első barna delfin tetemét, amelynek törött csontjai arra utaltak, valaki csúnyán elbánt vele. Később, több hasonló eset után kiderült, ki a bűnös: palackorrú delfinek fogták körül a náluk kisebb termetű állatot és szabályszerűen összeverték. Nem tudni, mi motiválja az ilyen támadásokat, de mivel a két faj nem konkurál egymással, a tudósok arra gondolnak, csupán mókából teszik.
Tudnak ennél durvábbat is. A hímek rendszeresen megölik saját fajuk kicsinyeit, hogy az anya ismét hajlandó legyen párosodni. Ha nem akar, az sem baj: fiúbandák elrabolják a nőstényeket és csoportos nemi erőszakot követnek el rajtuk. Ha pedig nincs nőstény, megteszi egy gyengébb hím is…
A legnagyobb terrorista
Mindenki látta már legalább egyszer, ahogy tengeri vidrák hátukon ringatózva édesen szundítanak a vízen, sokszor egymás mancsát fogva, az áramlatok nehogy elszakítsák őket. Vagy ahogy egy kővel verik szét a kagyló héját a hasukon. A “színfalak mögött” viszont ezek a csaknem kétméteres ragadozók a legnagyobb terroristák.. A legdurvább, hogy halálra erőszakolják a bébifókákat: rámászik a szerencsétlenre a vízben, és mintha saját fajának nősténye lenne, párosodni kezd a kis állattal.
Közben pedig lenyomja a víz alá, és mivel a vidranász egy-másfél órát is eltart, a kölyök megfullad – mint ahogy a nőstény vidrák tíz százaléka is hasonló helyzetben. De még ezzel sem éri be, a halott testet újra és újra megerőszakolja, akár egy hétig visszajár a rothadó tetemre. Ehhez képest szinte eltörpül, ahogy a férfiak zsarolják az asszonynépet. Ha nincs kedvük élelmet keresni, elrabolnak egy kölyköt és egyszerűen “fogva tartják”, amíg anyja sok-sok élelemmel ki nem váltja.
