A szarvasbékák a békák nehézfiúi. Ragadós nyelvüket annyira jól használják, hogy kisebb gyíkokat, madarakat, apró emlősöket is képesek vele elfogni. Ha pedig a békanyelv egyszer már csattant az áldozat hátán, onnantól nincs menekvés.
Adódik hát, ha a tudósok arra kíváncsiak, milyen ragadós a béke nyelve, elsősorban a szarvasbékát kell vizsgálni. A Kieli Egyetem kutatói íncsiklandó tücsköket tettek az éhez békák elé, ám egy üveglappal elválasztották őket. Így tudták mérni a nyelvet borító nyálkás anyag mennyiségét, és a béka által kifejtett húzóerőt is.
Meglepetésükre minél rövidebb ideig ért a béka nyelve az üveghez és minél kevesebb nyálkát hagyott rajta, annál erősebb volt a tapadás és a húzóerő is. Az összes vizsgált béka a saját súlyánál nagyobb húzóerőt fejtett ki. Mintha egy 80 kilós ember a nyelvével elhúzna egy 112 kilogrammos súlyt.
A valóságban pedig így néz ki, amikor egy kedvtelésből, otthon tartott díszes szarvasbéka elé tesznek egy szerencsétlen egeret:
