Június 21-én 12 óra 51 perckor van a nyári napforduló. A napsugarak merőlegesen esnem a Ráktérítőre, a világos napszak ma a leghosszabb az éjszaka pedig a legrövidebb az év során. A Nap reggel 04:45 perckor jelent meg a horizonton és 20:46-kor nyugszik le.
Mindennek oka, hogy bolygónk kissé meg van dőlve, méghozzá az ekliptika síkjához képest. Ez az a sík, amelyen a Föld és nagyjából az összes többi bolygó a Nap körül kering. A Föld forgástengelye 23,45 fokkal tér el a merőlegestől, 66,5 fokot zár be az ekliptika síkjával. Ez a tengelyferdeség pedig meghatározza mind a világos és sötét időszakok, mind pedig az évszakok változását.
A nyári napforduló idején az Északi-sarkon a Nap nem nyugszik le, a délin nem kel fel.
Ma tehát a Ráktérítőre merőlegesen süt a Nap, többek között a Nyugat-Szahara, Algéria, Líbia, Egyiptom, India, Kína és Mexikó egyes részein eltűnnek az árnyékok. Fél év múlva, december 21-én minden a visszájára fordul. Télen a Föld déli „sarkát” mutatja a Nap felé: a téli napfordulón a Baktérítő kapja 90 fokban a napsugarakat, a déli féltekén tombol a nyár.
Ha a tengelyferdeség nem lenne, és a bolygó tengelye pont derékszöget zárna be az ekliptika síkjával, a nappalok és az éjszakák hossza egész évben 12-12 óra lenne, sehol a Földön nem lennének évszakok, az egész életünk unalmasabb volna.
