Az állam a felvilágosodás hatására lassan megszüntette polgárai szexuális életének ellenőrzését, Magyarországon az 1850-es években szűnt meg végleg a házasságtörők és paráznák hatósági felelősségre vonása. A jogi eszközök helyére viszont az erkölcs és az illem szigorú íratlan szabályrendszere lépett.
Amiről nem beszélünk, az később visszaüt
A viktoriánus kor az 1837-1901 között uralkodott Viktória angol királynőről kapta közkeletű elnevezését. A viktoriánus jelző a következő generáció szóhasználatában súlyosan megbélyegző tartalmat kapott: a szűk látókör, a begyöpösödöttség, a kétely nélküli morális ítélkezés, a mesterkélt finomkodás, a humorérzék hiánya, illetve a képmutatás és a prüdéria szinonimájává vált – írja blogján Fónagy Zoltán történész.
 |
| Ez vár rád, ha maszturbálsz Forrás: Mindennapok története |
A szexualitás tabu volt, a gyerekekkel még a legalapvetőbb kérdésekről sem beszéltek. Ennek következményeként a lányok halálra rémültek első menstruációjuk láttán, és a világ omlott össze bennük a nászéjszakán. A hallgatás alól egyetlen kivétel volt: szülők, nevelők, orvosok és egyháziak a XVIII. század közepétől a XX. század közepéig Európa-szerte valóságos hadjáratot folytattak az önkielégítés ellen.
A serdülők és fiatalok „önfertőzését” nemcsak bűnös, hanem olyan rendkívül veszélyes cselekedetként ítélték el és üldözték, amely gerincsorvadáshoz, elmebajhoz, sőt halálhoz vezethet. A maszturbációt állandó felügyelettel, diétákkal, hideg vizes fürdőkkel vagy zuhannyal, sőt mechanikus eszközökkel igyekeztek megakadályozni, illetve megelőzni.
A magyar nyelvű “szakirodalom” klasszikusát Tóth Tihamér pap-tanár, később veszprémi püspök jelentette meg 1919-ben. A fiúkat a legszörnyűbb következményekkel fenyegető könyv a következő két évtizedben legalább húsz kiadást ért meg – olvasható a Mindennapok története blogon.
Gyáva, hazug, képmutató…
„Semmi annyira nem készíti elő a testi szervezetet a sorvadásra, mint ez a bűn. Mint telhetetlen pióca, szívja el tőle a testi erőket; megemészti velőjét csontjaiban, letörli arcáról az ifjúság rózsáit, kioltja szeméből a lángoló tüzet. Mert az az anyagveszteség, amit bűnükkel eltékozoltak, majdnem hússzor annyi vérveszteséggel egyenlő gyengülést okoz szervezetükben; ez az anyag … föltétlenül szükséges a szervezet külső és belső felépítéséhez, a szervezet ruganyosságához, a csontok erősségéhez, a szem fényéhez, az értelem s felfogóképesség élességéhez.
Az ilyen ifjaknak emlékezete meggyöngül, komoly dolog iránt érdeklődni nem tudnak, új szellemi benyomások felvételére, tehát komoly tanulásra, tudományos haladásra képtelenek. Érzésviláguk nyomottá, lehangolttá válik, majd ijesztően eldurvul. Tetterejük is megtörik, huzamosabb ideig nem tudják gondolataikat egy célra összpontosítani, vagyis semmiféle pályán nem tudnak előhaladni! Gondolatviláguk szinte kizárólag tisztátalan képzetek körül mozog. Más iránt alig érdeklődnek. Gyáva, hazug, képmutató, alacsony érzésű, jellemtelen fiúkká lesznek.
Maszturbálásellenes kellékek a 19. század végéről
Testi-lelki megrendülés, jellemtelenség, kimerültség, életuntság esetleg tüdővész, hátgerincsorvadás, őrültek háza… íme, az erkölcstelenséggel bemocskolt ifjú évek rettentő büntetése!” – ekképp összegezte Tóth Tihamér az önkielégítés következményeit. Nem a középkorban, hanem a XX. század második évtizedében.
