Az elefántokkal foglalkozó gondozók mindig is állították, hogy az ormányosok felismerik, ha egyikük szorong, és igyekeznek együttérzésükről biztosítani, megvigasztalni. Joshua Plotnik etológus és Frans de Waal főemlőskutató ezt most tudományosan is bebizonyította – írja a National Geographic.
Hónapokig figyeltek 26 fogságban élő ázsiai elefántot Thaiföldön. Az állatokat nem akarták mesterségesen stresszhelyzetnek kitenni, így csak figyelték őket. Nem kellett sok időt vesztegetniük, mert amilyen böhöm lények, annyira ijedősek: elég, ha feltűnik egy kutya, egy agresszív hím, vagy megcsörren a bozót egy kígyó nyomán, máris riadót fújnak. Ilyenkor füleiket széttárják és morgó hangot hallatnak.
Ahogy valamely állaton a stressz, ijedtség jelei mutatkoztak, valamelyik társa azonnal odament hozzá. Szorosan hozzásimult, megnyugtatóan “sustorgott” a fülébe, ormányával átkarolta, sőt szájába tette, Ez utóbbi náluk egyfajta kézfogás, azt jelenti: itt vagyok veled, nem bántalak – magyarázza Plotnik. A közelben állók is megnyugtató hangokat kezdtek kiadni és olyan is előfordult, hogy többen védelmezően körülállták “bepánikolt társukat”.
Még megdöbbentőbb, amikor egy-egy állatidegessége átragadt a csorda más tagjaira is. Látva, hogy a barát bajban van, pánikot okozott a többieknél, akik egymást kezdték vigasztalni. Magyarul egy nagy, közös “beleérzős sírást” produkált a nőstényekből álló csoport. A kutatókat azt is kiemelték, hogy csak elvétve találkoztak olyan esettel, amikor egy elefánt a szorongás jeleit mutatta, és senki nem ment oda hozzá a csordából megnyugtatni.
Gyászolják a halottaikat:
