Az első kép előterében egy, a Szobrász csillagképben lévő hatalmas galaxiscsoport, az Abell 2744 színpompás spirális és elliptikus galaxisai láthatók. A Pandora becenevet kialakulásának különös és drámai történetéről kapta, mely az űrhajósok számára sok új jelenséget tárt fel – tudósított a BBC hírportálja az Amerikai Csillagászati Társaság (ASA) 223. találkozóján Washingtonban tartott előadásról.
A felvételek az univerzum minden eddiginél távolibb vidékeiről a Hubble Határvidékek (Frontier Fields) elnevezésű programja során készültek, és az Arxiv szerveren, a tudományos munkák online adattárában tették közzé őket.
Elmosódott, elnyújtott és kettőzött
Az Abell 2744 galaxiscsoport gigantikus gravitációs ereje úgy működik, mint a vidámpark némely torz tükre: optikai lencseként meghajlítja, megvilágítja és felnagyítja a háttérben megbúvó tárgyak képét. A Hubbe felvétele csaknem háromezer galaxist fedezett fel az Abell “lencséje” segítségével a galaxiscsoport mögött.
Fotó: NASA
A felvételek legtávolabbi galaxisa tízszer-hússzor halványabb, mint bármelyik, amit eddig észleltek. Noha az Abell lencsehatása következtében fényesebbek, képük elmosódott, elnyújtott és kettőzött.
A nagy jelentőségű fotó az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) Spitzer és Chandra űrtávcsöveinek képeivel együtt új megvilágításba helyezheti a galaxisok és a fekete lyukak keletkezését.
A második felvételen négy fénylő, fiatal galaxist fedeztek fel, melyek 13,2 milliárd éve, csak 500 millió évvel az ősrobbanás után léteztek. Közülük a legfényesebbikben ötvenszer olyan gyorsan születtek a csillagok, mint ma a nála hússzor nagyobb Tejútrendszerben.
Csak a jéghegy csúcsát fedezzük fel
“A világegyetem életének 96 százalékán utaztunk keresztül, mikor ezeket a galaxisokat felfedeztük” – tette hozzá a csillagász.
A Hubble harmadik felvételén azok az eddig nem látott galaxisok tűnnek fel, amelyekről úgy tartják, számlájukra írható a legtöbb ma látható csillag születése. Több mint 10 milliárd éve létezett az az 58 kis méretű, halvány fényű galaxis, melyek a képen feltűntek. A Hubble számára észrevétlenek maradtak volna, ha a Nagy Medve csillagképhez tartozó, óriási Abell 1689 galaxiscsoport tömegvonzásának optikai hatása fel nem fedi őket.
“Mindig tartottunk attól, hogy csak a jéghegy csúcsát, vagyis a távoli galaxisok közül csak a legfényesebbeket fedezzük fel. Úgy véljük, a világegyetem hajnalán a csillagok olyan galaxisokban születtek, amelyeket általában egyáltalán nem láthatunk, most azonban felfedeztük őket, és bízunk abban, hogy a jéghegy víz alatti részét találtuk meg vele” – hangsúlyozta Brian Siana csillagász.
A konferencián azt is bemutatták, hogyan kívánják a vakok és gyengék látók számára is érzékelhetővé tenni a Hubble felvételeit.
