A kafferbivaly vadászok szerint Afrika egyik legveszedelmesebb vadja. A sérült állat visszatámad, sok embert öltek már meg. Így vannak vele az oroszlánok is, ha van könnyebb préda, szívesen kihagyják a bivalypecsenyét. Illetve vannak kifejezetten bivalyvadászatra “szakosodott” falkák. Itt ugyanis a taktika még fontosabb a nyers erőnél, mint máskor.
A magányos növényevőt több oroszlán előbb, vagy utóbb, de biztosan ledönt a lábáról. Ám nem mindegy, milyen áron. Nem kell ahhoz halálos sérülés, hogy az oroszlán napokra, hetekre kiessen a zsákmányszerzésből, amivel nemcsak az éhhalál fenyegeti, de a falka is meggyengül. A természetben nincs virtuskodás, az állatok nem vállalnak felesleges kockázatot.
A legveszélyesebb természetesen a borját védő tehén, ám épp a kicsi a legkönnyebb, így hát egyben a legvonzóbb célpont. A macskáknak itt is csak csapatban van esélyük, valamilyen módon szét kell választaniuk a párost. Legalább annyi időre, amíg végeznek a borjúval…
A bivalyok viszont ennél többet tudnak: megvédik egymást. Több tucatnyi, csaknem egytonnás test feszül egymásnak áttörhetetlen falat alkotva a fiatalok, gyengék, betegek köré. Ha pedig kell, a tömeg megindul, és mint egy páncélos sereg átgázol az ellenségen. Nagyon erős állatok, öklelnek, taposnak, letarolnak mindent, ami az útjukba kerül.
Ebben az összeállításban a préda visszatámad és az oroszlánok húzzák a rövidebbet:
