Az első világháborúban érte sokként az emberiséget a valaha megalkotott egyik legaljasabb “eszköz”, az ellenséges területen bevetett különböző vegyi anyagok. Ezek kapcsán nem igazán beszélhetünk stratégiai célokról, sajnálatos “járulékos” áldozatokról. A vegyi fegyverek célja a gyilkosság, minél több ember elpusztítása. Persze ez sem a XX. században kezdődött. Petőfi jól látta: Nem sűlyed az emberiség!/Ilyen gonosz vala rég,/Ilyen gonosz már kezdet óta…/Hisz különben nem kellett vóna/Százféle mesét,/Eget, isteneket,/Pokolt és ördögöket/Gondolni ki, hogy zaboláztassék.
Saját népe ellen
A kezdetet pedig ez esetben értsük szó szerint, régészeti leletek tanúsitják, hogy már a Krisztus előtti X. évezredben kígyó és skorpió mérgével bekent nyílvesszőket is használtak vadászat és törzsi háborúk során. Kínában háromezer évvel ezelőtt arzénes füsttel igyekeztek megtizedelni az ellenséget, Kr. e. 178-ban pedig egy parasztfelkelés leverésére arzénes gőzt juttattak a rebellis földművesek közé – írja a Múlt-kor.hu.
Az athéniak Kr. e. 590-ben Kirrha ostromakor hunyort tettek a Pleisztosz-folyóba, ahonnan az ostromlott város vezetékek segítségével jutott ivóvízhez. A spártaiak a peloponnészoszi háborúban szurkot, ként és fát égettek az athéni falak tövében, hogy a mérgező füsttel csalogassák elő a védőket. Az egyik leghíresebb ókori vegyifegyver-használat érdekes módon éppen Szíriához kötődik. A III. században perzsák támadták a szíriai Az erődítmény alá vezető ostromalagútból a perzsák ként és szurkot égettek. A római harcosok szinte azonnal megfulladtak.
A mongol biológiai fegyver
A középkorban a tatárok használtak sikerrel “valamiféle mérges gázt” a cseh-lengyel-német hadak ellen 1241-ben. A mongolok előtt nem volt ismeretlen a biológiai fegyver sem: A Krím félszigeten fekvő Kaffa várába pestises katonáik tetemét katapultálták. A reneszánsz a vegyi fegyverkezés “hagyományát” is felelevenítette. Leonardo da Vinci például azt javasolta, hogy arzén-szulfidot mésszel és rézrozsdával keverjenek össze, s hajítógépekkel juttassák el az ellenséges hajókra. A spanyol konkvisztádorok pedig hamuval kevert őrölt, csípős borssal teli csomagokkal igyekeztek felbontani az őslakosok katonáinak rendjét.
Mustárgáztól megégett katona az I. világháborúban (forrás: wikipedia)
A XVII. századi európai várostromoknál egyre gyakrabban használták a kén, faggyú, gyanta, terpentin, salétrom keverékét. Azon túl, hogy füstje mérgező volt, elsődleges célja a vár épületeinek felgyújtása volt. Bár sűrűn alkalmazták, egyúttal el is ítélték. Olyannyira, hogy 1675-ben a franciák és a németek kötöttek egy megállapodást, amelynek egyik cikkelye a „hitszegő és gyűlöletes mérges” fegyverek kölcsönös tilalmát tartalmazza. Kétszáz évvel később Szevasztopol 1854-es ostrománál és az amerikai polgárháborúnál is elvetették a hadviselés ezen módját. Az 1899-es és 1907-es hágai konferencián pedig a fojtógázzal töltött töltényeket is betiltották.
Ötezer halott tíz perc alatt
Az első világháború résztvevői azonban fittyet hánytak a korábbi nyilatkozatokra: összesen 124 ezer tonna mérges gázt engedtek szabadon. Elsőként a franciák vetettek be könnygázt, majd a németek folytatták a sort. A legmegdöbbentőbb eset a belgiumi Ypresnél (németül: Ypern) történt, ahol a németek a megfelelő széljárást kivárva 180 tonna klórgázzal lepték meg a kanadai, algériai és francia erőket. A modern vegyi fegyverkezés kezdetének tekintett csata első tíz percében mintegy ötezer antantkatona lelte halálát a gyilkos gázban.
A két világháború között a nagyhatalmak főként a megtámadott vagy a gyarmatosítás ellen felkelő népek ellen vetettek be biológiai vagy kémiai fegyvert. Britek, szovjetek, franciák, spanyolok, olaszok, senki nem fogta vissza magát. Más volt a helyzet Európában. Bár a németek a II. világháború idején felfedezték a tabunt és a most Szíriában is használt szarin ideggázt, Hitler tudatosan nem vetett be kémiai szereket a hadszíntéren. A szövetségesek is csupán akkor vették volna elő a raktárból készleteiket, ha a németek ily módon támadnak.
Ha a harctéren nem is, a koncentrációs táborokban milliók halálát követelt a vegyi gőz, a Zyklon-B rovarirtógáz. Japán azonban többször használt a harctérenis mustárgázt és lewisitet (klór-vinil-diklór-arzén keveréket) kínai célpontok ellen. Sőt, újabban egyre több bizonyíték mutat arra, hogy biológiai támadást is végrehajtottak: vérhast, tífuszt és kolerát terjesztő baktériumbombákat szórtak szét és pestissel mérgezték meg a kínai kutakat.
A vegyi anyagok további harctéri alkalmazásáról ide kattintva olvashat a Múlt-kor.hu-n.
