Nem tudni, hogy István szentté avatását – a később maga is a szentek sorába lépő – I. László király, vagy VII. Gergely pápa kezdeményezte-e. Tény azonban, hogy több levélváltás is történt köztük, mígnem a pápa így írt: emeljék fel azok testét, akik Pannóniában a hit magvát elvetették, és az országot a hit hirdetésével öntözték, hogy őket a legnagyobb tiszteletben tartsák és méltó tisztelettel illessék.
A kanonizációs szertartás Fehérváron, az István által alapított koronázó székesegyházban kezdődött 1038 augusztusában. Jelen volt a király, az ország világi és egyházi méltóságain mellett minden egyes alattvaló, aki csak eljuthatott. Ezen túl gyógyulást remélő betegek és szenvedők nagy sokasága.
A koporsó felnyitásakor sorra történtek a csodás gyógyulások. Sőt, még azok is kegyelmet nyerve maggyógyultak, akik a ceremóniára odaérni nem tudtak, hanem útközben kérték a szent közbenjárását. A legenda szerint István koporsója mellett anyja esdeklésére egy halott gyermek fel is támadt.
Maga a szentté avatás aktusa 1038. augusztus 20-án játszódott le, amikor László István ereklyéit egy ezüst ereklyetartóban oltárra emelte a fehérvári bazilikában. Magyarországon egyházi ünnepként élt tovább e nap. XI. Ince pápa 1686-ban elrendelte, hogy Buda vára töröktől való visszafoglalásának évfordulóján az egész katolikus világ évente emlékezzen meg Szent István ünnepéről, amelyet az egyetemes egyház augusztus 16-án tart.
Ünnepelték
Csaknem száz évvel később, 1771-ben XIV. Benedek pápa csökkentette az egyházi ünnepek számát, így a Szent István-nap kimaradt az ünnepek sorából. Mária Terézia ismét elrendelte a Szent István-nap megtartását, sőt nemzeti ünnepként a naptárakba is felvétette. 1771-ben ő hozatta Bécsbe, majd Budára a Szent Jobbot, amelyet ez időtől körmenetben vittek végig a városon augusztus 20-án.
Tiltották és gyászolták
A szabadságharc utána Habsburg uralom nem tűrte szent István ünnepét, akiben a független magyar állam szimbólumát látta. Először 1860-ban emlékezhettek rá augusztus 20-án, az ünnep országszerte nemzeti tüntetéssé vált. A kiegyezés után az ünnep visszakapta régi fényét és 1891-ben Ferenc József az ipari munkások számára is munkaszüneti nappá nyilvánította. A középületek címeres zászlóval való fellobogózását 1895-ben rendelte el a belügyminiszter.
Trianon után augusztus 20. eggyé vált a Szent István-i birodalom, azaz “egész Magyarország” visszaállítása iránti igénnyel és emlékezéssel. Ekkor nemzeti ünnep volt, amit a háború után eltöröltek, ám még 1947-ig ünnepelhették nyilvánosan. A kommunista hatalomnak azonban az ünnep vallási és nemzeti tartalma miatt vállalhatatlanvolt.
Elhazudták
Eltörölni, vagy lealacsonyítani nem lett volna okos lépés, ezért inkább más vallási ünnepekhez hasonlóan egyszerűen átnevezték és igyekeztek új tartalommal megtölteni. Így lett augusztus 20. az új kenyér ünnepe. Rákosiék végleges megoldását azonban az jelentette, hogy 1949-ben erre a napra időzítették az új alkotmány hatályba lépését, mint egy új, “szocialista államalapítást”.
A rendszerváltás után ismét megrendezték a Szent Jobb-körmeneteket majd a hosszú idő után újra szabadon megválasztott Országgyűlés 1991. március 5-én ismét hivatalos állami ünneppé nyilvánította augusztus 20-át. i döntése a nemzeti ünnepek – március 15., augusztus 20., október 23. – közül Szent István napját emelte a Magyar Köztársaság hivatalos állami ünnepe rangjára.
Az ezredfordulón pedig ezen a napon I. Bartholomaiosz konstantinápolyi ortodox pátriárka a budapesti Szent István-bazilika előtt bemutatott szentmisén bejelentette: a magyar Szent Istvánt a keleti keresztények is felvették egyházuk szentjei közé. Így az 1054-es nagy egyházszakadás óta Szent István király az első, akit mind a római katolikus, mind az ortodox hívők szentként tisztelnek.
