A rendkívüli attrakciót elektronmikroszkóppal hajtotta végre Enzo Di Fabrizio, a catanzarói Magna Graecia Egyetem fizikaprofesszora. Korábban a tudósok csak közvetett módon, röntgensugár segítségével figyelhették meg a DNS szerkezetét. Di Fabrizio azonban kutatócsoportjával arra készített tervet, hogy miként lehet rejtőzködéséből előcsalogatni a DNS-molekulát.
Különlegesen víztaszító szilíciumoszlopokból megépítettek egy nanoméretű “terepasztalt”. Amikor arra DNS-szálakat tartalmazó oldatot juttattak, a víz gyorsan elpárolgott, és visszamaradtak a csupasz DNS-darabkák, amelyek aprócska kifeszített kötélként nyújtóztak az oszlopok között.
A szilíciumágyat ezután elektronnyalábokkal világították meg, így készítettek felvételeket a DNS-szálakról. A képen valójában a kettősspirál egyik szála látható. A módszer nagy előnye, hogy a kutatók így élethűen figyelhetik meg a kölcsönhatásokat a DNS-molekula és az élet más, nélkülözhetetlen alkotóeleme, például az RNS között – írta a LiveScience című tudományos ismeretterjesztő lap.
