Köztudomású, hogy a jelenleg elfogadott fizika egyik alaptétele, hogy a fénynél semmi sem haladhat gyorsabban – ez viszont jelentős problémát jelent, ha az emberiség a galaktikus szomszédságánál távolabbra is el szeretne jutni. Az adódó ellentmondást az utóbbi évtizedek sci-fi szerzői megoldás helyett általában megkerülték – hipertér-hajtóművekkel, csillagkapukkal stb. –, és most a NASA szakemberei próbálják tudományossá tenni a fantasztikumot.
Ennek érdekében – a fizikát tiszteletben tartva – nem próbálják megelőzni a fényt, inkább a teret görbítenék úgy, hogy az űrhajó a fénynél hamarabb érjen oda A pontból B-be. S bár ennek elméleti részét már korábban megalapozták, az akkori számítások szerint egy-egy ilyen út megtételéhez annyi energiára lenne szükség, amennyi felemésztené az egész Jupitert.
A megvalósíthatatlannak tűnő projektet most a NASA egyik munkatársa, Harold White és csapata emelte át a megvalósítható ötletek közé. A korábbi elmélet módosításával már elég lenne a majdnem egytonnás Voyager-1 űrszonda tömegét elpusztító mennyiségű energia. Ugyan ez még mindig rengeteg, és ezért extrém magas energiakoncentrációval bíró forrásra (például antianyagra) lenne szükség a hajtómű meghajtásához, a megoldás mégis olyannak tűnik, amit érdemes kutatni és tökéletesíteni. White-nak egyébként már most vannak arra ötletei, mivel lehetne további nagyságrendekkel csökkenteni az energiaigényt..
Bárhogy is legyen, a lényeg az, hogy a sci-fik írói után már a NASA kutatói szerint is elképzelhető a hipertérhajtómű, vagyis egy újabb Star Trek kütyü valósulhat meg, és (legalább elméletben) elérhető távolságba kerülnek a csillagok.
