A fonalféreg André Kuipers, az Európai Űrügynökség (ESA) holland asztronautájának jóvoltából 2004-ben járt először a Nemzetközi Űrállomáson. Amerikai, francia, japán és kanadai tudósokat érdekelte, hogy a Caenorhabditis elegans miként reagál az űrbéli körülményekre – a választás azért esett ezekre a mikroszkopikus férgekre, mert a C. elegans volt az első soksejtű szervezet, amelynek teljes egészében megismerték a genomját.
A kísérletek során kiderült, hogy az űrállomáson az “asztronauta-fonalférgek” izomzatában kevesebb a toxikus fehérje, mintha a Földön maradtak volna. A további kutatások azt is kimutatták, hogy a világűrben hét gén volt kevésbé aktív, mint a Földön, vagyis a mikrogravitáció meggátolta bizonyos gének normális működését – bármilyen meglepő, e gének nélkül a fonalférgek szervezete jobban működött, mint velük.
Folytatásként laboratóriumi körülmények között a kutatók “kiütötték” a kérdéses géneket, és ezek a “génmódosított” fonalférgek is hosszabb, egészségesebb életet éltek, mint “normális” fajtársaik.
“A világűrben az izomzat hajlamos összemenni. A vizsgálatok eredményei arról tanúskodnak, hogy az izmok inkább alkalmazkodnak, mintsem reagálnak az űrbeli körülményekre” – magyarázta Nathaniel Szwczyk, a projekt egyik tudósa. Hozzátette: meglehet, hogy a világűrben kevésbé öregszenek az izmok; előfordulhat az is, hogy az űrutazás lelassítja az öregedés folyamatát.
Az emberi génállomány 55 százaléka azonos a fonalféregével, így a következő lépésként azt kell megvizsgálni, hogy az emberi izomzat miként reagál az űrutazásra.
André Kuipers július elsején ért földet Kazahsztánban, ezúttal több fonalférget vitt magával, mint korábban követéses vizsgálat céljából. Ezúttal azonban a holland asztronautát is vizsgálták, az űrutazás előtt lábizomzatából vettek egy parányi mintát, hogy összehasonlíthassák, milyen változásokat idézett elő a féléves tartózkodás az ISS fedélzetén. A fonalféreggel ellentétben az űrhajós néhány hetes pihenőt kap, mielőtt izmait mikroszkóp alatt kezdenék vizsgálni.
