A fosszilis csontvázak “összerakásával” az egyik legnagyobb gond, hogy az őslénymaradványok üledékes kőzetekből kerülnek elő. Ezen segít a komputeres tomográfia – a szkennelés során virtuálisan preparálják a fosszíliát, így a legapróbb csontok is a “helyükre kerülhetnek”, amivel az őslények anatómiája könnyebben megérthető.
A londoni Királyi Állatorvos-tudományi Intézet és a Cambridge-i Egyetem kutatói az előbbi módszerrel “rakták össze” az ikonikus teremtményt, a 360 millió évvel ezelőtt élt ichthyostegát, majd rekonstruálták a lágyrészeket is.
“Gyakorlatilag életre keltettük az állatot” – emelte ki Stephanie Pierce, a tudósok munkájáról szóló tanulmány társszerzője, egyúttal rámutatott, hogy a digitális csontváz első ízben tette lehetővé az egyes ízületek mozgásamplitúdójának megmérését.
A háromdimenziós modell megmutatta, hogy hibás az az elképzelés, miszerint az ichthyostega a szalamandrához hasonlatosan közlekedett a szárazföldön. Az állat ugyanis nem tudta úgy forgatni a négy végtagját, ahogy azt a szárazföldön való járás megkívánja, ehelyett elülső lábai segítségével vonszolta magát, mint teszik ezt például a fókák.
Az ichthyostega életének legnagyobb részét a vízben tölthette: rendelkezett úgynevezett oldalvonal-szervvel, megmaradt a kopoltyúfedele, farka alul-felül úszósugarakkal volt ellátva. Kétéltűekhez hasonlított viszont a mozgatható nyaka, erőteljes váll- és medenceöve, kétágú bordái.
