Tudomány

Szívizomsejtek bőrből

Első ízben hoztak létre működő szívizomsejteket a szívelégtelenségben szenvedő betegek saját bőrsejtjeiből.

A szívelégtelenség olyan állapot, amelynél csökken a szívizom összehúzó ereje, és ezzel a teljesítménye is. Oka sokféle lehet, a leggyakoribbak között a koszorúerek szűkülete és a magasvérnyomás-betegség szerepel, de kiválthatja a szívbillentyűk hibás működése, egyes anyagcsere-betegségek, mérgezés, sőt egy tisztázatlan eredetű elsődleges szívizomelfajulás is állhat a háttérben.

Az őssejteknek két válfajuk van – embrionális, valamint bőr- vagy vérsejtekből “visszaprogramozott”, úgynevezett indukált pluripotens őssejtek.

Az izraeli kutatók Lior Gepstein vezetésével bőrsejteket vettek két szívelégtelenségben szenvedő férfi betegtől: egyikük 51, másikuk 61 éves volt. Kontrollként egészséges fiatal önkéntesektől vett bőrsejtek szolgáltak.

A bőrsejteket átprogramozták három gén, illetve valproinsav segítségével. Mint kiderült, a módszerrel nyert indukált pluripotens őssejtek működőképes szívizomsejtekké (kardiomiocitákká) alakultak át. Az új sejteket a laboratóriumban már létező szívizomszövetekkel együtt tenyésztették, és 24-48 órán belül a két szövettípus már koordináltan húzódott össze és ernyedt el. A kutatás végső stádiumában egészséges patkányszívekbe ültették be az új szövetet, amely – mint bebizonyosodott – hamarosan összeköttetéseket teremtett a fogadószövetekkel.

A vizsgálatok során nem volt különbség a betegek és az egészséges önkéntesektől nyert szívizomsejtek hatékonysága között.

Bebizonyítottuk, hogy lehetséges idősebb, előrehaladott szívelégtelenségben szenvedő betegek bőrsejtjeiből fiatal és egészséges szívizomsejteket előállítani. Reméljük, hogy a saját bőrsejtekből nyert kardiomiocitákat nem löki majd ki a páciensek szervezete” – emelte ki Gepstein, hozzátéve, hogy további intenzív kutatások szükségesek.

Független szakértők nagyra értékelték az izraeli kutatók eredményeit, ám óvatosságra intenek. Az eljárás klinikai tesztelése tíz éven belül kezdődhet meg. John Martin, a University College London professzora szerint ha a módszer működőképesnek bizonyul, 15 éven belül terjedhet el az orvosi gyakorlatban.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik