A repülő patkányoknak is gúnyolt állatok annyira jól érzik magukat a városi környezetben, hogy a populációra néha ráfér a ritkítás. Az emberi közbeavatkozást leszámítva viszont adódik a kérdés: a sok-sok galamb idővel sok-sok tetemet kellene, hogy jelentsen.
Az Atlantic Cities utánajárt helyettünk is annak, miért nem találkozunk gyakrabban döglött galambokkal – talán nem meglepő, a választ a természet szolgáltatja.
Bár állítólag jó emberismerők és még számolni is tudnak, a galambok mégsem túl okos állatok, legalábbis nem foglalnak el kiemelt helyet a táplálékláncban. Bizony, egy jelentős részük ragadozó madarak, macskák, patkányok vagy épp emberek ebédeként végzi, míg az utolsó maradékokat a legyek és hangyák takarítják el.
Azok a galambok, akik nem esnek az előbbiek áldozatául, körülményeiktől (és színüktől) függően 5-15 éven belül természetes módon pusztulnak el. Hogy őket miért nem látjuk? Nos, mint kiderült, a galambok a haláluk közeledtével nyugodtabb helyekre vonulnak vissza – padlás, szellőzőnyílás, hasonlók.
Vagyis függetlenül attól, jelenlétükkel mennyire idegesítik az emberi városlakókat, meghalni ők is nyugodtan szeretnének.
