A Heliconius lepkék különböző fajai egymással kereszteződnek, hogy gyorsan szerezzenek maguknak tetszetős és hasznos szárnyszíneket – derült ki DNS-kódjuk összehasonlításából.
Az egyik géncserélő lepkefaj a Heliconius timareta (Fotó: sangay)
A fajok közötti genetikai keveredés, a hibridizáció egyébként különlegesen ritka a vadon élő fajok között. Ha mégis megtörténik, akkor általában evolúciós halál a vége, mert a kevert genetikai állományú utód ritkán rendelkezik túlélési előnnyel.
Két közeli rokonságban álló lepkefaj – a Heliconius timareta és a Heliconius elevatus – azonban gyorsan tud alkalmazkodni az új vagy megváltozó életkörülményekhez azáltal, hogy egymás között csereberélik tulajdonságaikat.
“Amit megmutattunk, az az, hogy egy lepkefaj a vele való kereszteződéssel készen tudja megszerezni a védő színmintázatot kódoló géneket egy másik fajtól, ami sokkal gyorsabb folyamat, mintha kifejlesztené magában” – magyarázta Kanchon Dasmahapatra, a University College London kutatója.
A genomvizsgálatok más meglepetéssel is szolgáltak. A szóban forgó pillangók antennáin szagló receptorok vannak, lábaikon pedig ízlelőbimbók. Elméletileg a lepkéknek nincs túl jó szaglási vagy ízlelési képességük, mert genetikai kincseik túlnyomó részét abba fektetik, hogy külsejük eléggé vonzó legyen a párosodáshoz, illetve kellően leplező a rejtőzködéshez.
“Ehelyett azt tudtuk meg, hogy igen gazdag készletük van az szaglási és kémiai érzékeléshez” – írta Adriana Briscoe, a Kaliforniai Egyetem kutatója sajtóközleményükben.
