Az őskori erdő maradványait nyolc működő szénbányában találták meg, a megkövesedett leletek 75-245 méteres mélységben helyezkednek el, az erdő kiterjedését másfélszáz kilométerre becsülik.
Teljes fák, páfrányok, de még svábbogarak szárnyai is fosszílizálódtak a karbon időszakban, amikor a globális felmelegedés következtében megemelkedett a vízszint, és az áradások üledékkel temették be az erdőket – hasonló erdőt találtak nemrég Kínában is.
“Ez az erdő abból az időből származik, amikor Észak-Amerika és Európa az Egyenlítő környékén helyezkedett el, és területüket trópusi esőerdők borították. A fantasztikus fosszíliák ebbe az elveszett világba engednek betekintést” – magyarázta a feltárásokat végző Howard Falcon-Lang, a londoni Royal Holloway Egyetem paleontológusa.
Mivel a szerves anyagok hihetetlen épségben maradtak fenn, a kutatók úgy vélik, az erdő többször is víz alá kerülhetett.
Találtak egy Mississippi szélességű folyót is, amely kanyarogva szelte keresztül az őskori erdőt. A folyó partján inkább magvaspáfrányok (Pteridospermatophyta) nőttek, a víztől távolabb hatalmas fák, köztük páfrányfák (Cyatheales) sorakoztak.
A feltárás során kevés állati maradvány került elő, kivéve a svábbogarak szárnyait. Mint a kutatók rámutatnak, ebben a korban madarak még nem léteztek, viszont az oxigénben igen dús környezetben a rovarok hihetetlen méreteket értek el. A fák között szarka nagyságú szitakötők szálltak, a százlábúak hossza pedig csaknem két méter volt.
A tudósok igyekeznek minél nagyobb részét feltárni az őskori erdőnek, hogy megismerhessék a 300 millió évvel ezelőtti ökoszisztémát, a fosszílizálódott erdő révén ugyanis pontosabban lehet majd prognosztizálni, hogy mi történhet a Földön a globális felmelegedés során.
