Bár arra a kérdésre még nem született egyértelmű válasz, hogy egy meteorit-becsapódás következtésben miért haltak ki a dinoszauruszok, míg az emlősök túlélték, a kihalás témáját illetően új ismeretekkel szolgált Marcus Clauss és Daryl Codron, a Zürichi Egyetem két tudósa és kutatócsapatuk.
Egyes dinoszauruszoknak rendkívül sokat kellett nőniük, míg elérték egy kifejlett példány méreteit: a négytonnás anya megközelítőleg 2500-szor volt súlyosabb a tojásból kikelő apró állatnál.
(Forrás: Zürichi Egyetem / Jeanne Peter)
A fiókák azért voltak aprók, mert a tojásaiknak is kicsinek kellett lenniük – a legnagyobbakat most találták meg. A még tojáshéj mögött fejlődő apróságok ugyanis a héjon keresztül vették fel az oxigént, a nagy tojással járó vastag héj pedig akadályozta volna oxigénellátásukat.
Növekedésük közben az egyre nagyobbá váló dinoszauruszok elnyomták kisebb társaikat. Így sok kistermetű dinoszaurusz faj a fiatal állatok versenyfutása miatt halt ki.
A nagytermetű dinoszauruszok számára viszont a globális, hosszantartó katasztrófa következtében megszűntek az ideális életkörülmények – magyarázta Marcus Clauss. A meteorit-becsapódás után egyes, a nagyobb növényevők táplálékául szolgáló növények nem nőttek többé. Velük együtt a nagy húsevők táplálékai is kezdtek kihalni.
A kisebb állatok, az emlősök viszont Clauss szerint nagyon szerény körülmények között is életben maradtak: a növények maradványaival, rovarokkal és más gerinctelen állatokkal táplálkoztak. Ez mentette meg az apróbb fajokat, akik így győzelmet arathattak a hatalmas dinoszauruszok felett.
