A Brains: The Mind as Matter (Agy: ész, mint anyag) című kiállítás azt mutatja be, hogy a tudomány nevében mi mindent műveltek az évszázadok során az emberi koponyában található matériával. Az agyat kipreparálták, lemérték, felszeletelték, hogy az elme működésének titkát kutassák, azonban ennek a kiállításnak a megközelítése épp fordított: magát az agyat mutatja be, nem keresi annak funkcióját.
A londoni Wellcome Collection tárlatán számos híresség agya látható, köztük az 1955-ben elhunyt Albert Einsteiné, a szüfrazsett Helen Gardineré vagy William Burk XIX. századi gyilkosé, és kiállították Charles Babbage matematikus bal agyféltekéjét is. A lángelmék agya mindig is izgalomban tartotta a tudósokat, akik fáradhatatlanul igyekeztek rájönni a metszetekből és az agytekervények vizsgálatából, vajon mi lehetett zsenialitásuk titka?
Ez ugyan homályban maradt, de a tudósok ma már nem képzelik, mint a XIX. században, hogy a koponya körvonalából ki lehet olvasni egy ember jellemét, vagy hogy az okos embereknek nagyobb az agya. Einsteiné például nem különösen nagy.
Bár az orvostudomány rengeteget fejlődött, az agysebészet továbbra is “durva” műfaj, néhány szempontból csekély változást mutathat fel a több ezer évvel ezelőtti korai “műtétekhez” képest, amikor elődeink kőszerszámokkal fúrtak lyukakat a koponyába. Egy ilyen, gondosan kifúrt bronzkori koponya ugyancsak a londoni kiállítás tárgyai között tekinthető meg. De bemutatják a koponya meglékeléséhez használatos orvosi műszereket is, továbbá egy 1930-as évekből származó oktatófilmet, amely azt ábrázolja, hogyan kell elvégezni a koponya felnyitását.
A június 17-ig megtekinthető tárlat végén videoklipek búcsúztatják a látogatókat, amelyben leendő agydonorok beszélnek arról, milyen fontos, hogy a tudomány friss kutatási anyaghoz jusson mások mellett olyan betegségek megismerésére és gyógyítására, mint az Alzheimer-kór.
