Az Európai Déli Obszervatórium (ESO) asztronómusai a “nagyon nagy teleszkópot” (a Very Large Telescope-ot) használták, hogy megfigyeljék a Föld felszínéről a Holdra visszavert napfényt. Michael Sterzik, az ESO La Silla Paranal obszervatórium igazgatóhelyettesének magyarázata szerint a kísérletekben a Hold óriási tükörként szolgált. “A Nap fénye beragyogja a Földet, amelynek felületéről visszaverődik a fény a Holdnak arra az oldalára, amelyet sötétnek látunk.“
(Forrás: NASA)
A kutatók a visszavert fényt elemezték az élet jelei után kutatva – ezek a biomarkerek a gázok olyan specifikus kombinációi a Föld légkörében, amelyek csak a szerves élettel párban létezhetnek. Sterzik elmondása szerint a Föld légkörében több olyan gáz is van – például az oxigén vagy az ózon -, ami önmagában nem létezhet, mivel nincs kémiai egyensúlyi állapotban. “Ezek a gázok vegyi reakcióba lépnek és idővel eltűnnének, ha nem pótlódnának az élő szervezetek révén.“
A Föld ragyogását már korábban is megfigyelték, ám Michael Sterzik és kollégái egy lépéssel tovább mentek, a Föld ragyogását spektropolarimetriás módszerrel elemezték, vagyis a Hold felületéről visszatükröződő fény színét és polarizációjának fokát is vizsgálták, aminek köszönhetően részletesebb és pontosabb méréseket végezhettek. “Megfigyelhettük a szárazföld és az óceánok felszínét, de láttuk a vegetáció lenyomatát, ahogy a biológiai aktivitás markereit is” – fogalmazott Sterzik.
Míg a földi élet jelenléte legtöbbünknek nem jelent nagyobb meglepetést, a spektropolarimetria módszere hasznosnak ígérkezik idegen bolygók esetében. Stefano Bagnulo, az észak-írországi Armagh Obszervatórium csillagásza a technika a távoli segít megkülönböztetni a távoli bolygók és központi csillagaik fényét. “Az exobolygókról visszatükröződő fényt elhomályosítja az anyacsillag ragyogása. Ám míg a bolygóról származó fény polarizált, a csillag fénye nem. Ily módon a módszer segít megkülönböztetni az idegen bolygóról származó halvány fényt egy csillag fényétől.“
