(Forrás: Missouri Egyetem/Henry Tsai)
A kilencvenötmillió éves hüllő részlegesen fennmaradt koponyája Marokkóban került napvilágra, és a leletet több éve a torontói Királyi Ontario Múzeumban őrizték, míg Casey Holliday, a Missouri Egyetem docense, valamint Nick Gardner, a Marshall Egyetem kutatója tüzetesen szemügyre vette a fosszíliát.
Az egykori ereknek helyet adó “barázdákat” tanulmányozva a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a Aegisuchus witmeri a feje búbján egy fura, kerek “bőrpajzsot” viselhetett, olyasféle képződményt, amilyenhez hasonlót még sohasem figyeltek meg a krokodiloknál.
A tudósok feltételezése szerint a pajzs vagy a párválasztás során volt hivatott elkápráztatni a kiszemelt partnert, vagy az ellenségek megfélemlítésére szolgálhatott, de az is lehet, hogy a pajzs a hüllő agyának hőszabályozását végezte.
Az őslény koponyája sokkal laposabb volt, mint a jelenkori krokodiloké, amiből arra következtettek, hogy az Aegisuchus witmeri aligha szállt harcba a dinoszauruszokkal. Hosszú, keskeny pofájából ítélve inkább halászhatott: meglapult, s leste, hogy mikor úszik a közelébe a gyanútlan zsákmány.
A zsákmány azonban igen méretes is lehetett, mivel a kutatók számításai szerint a kifejlett egyednek csak a feje 1,5 méteres volt, míg a teljes testhossza elérte a 9 métert.
