A Partulák átlagosan tíz évig élnek és a legnagyobb fajok egyedei is csak 2,5 centiméteresre nőnek. (Fotó: ZooBorns)
A Partiludae családhoz tartozó Partula csigák eredetileg a Csendes-óceán szigetvilágának 13 ezer négyzetkilométerén éltek, azonban a közelmúlt emberi beavatkozása miatt a nemnek gyakorlatilag már nincs olyan faja, amelyet ne veszélyeztetne a kihalás. Például a partula rosae a vadonban már nem létezik, egyedszámának fele pedig egyetlen angliai állatkertben található.
A probléma 1970-ben kezdődött, mikor a Csendes-óceán szigetein – élelmezési céllal – bemutatták a jóval testesebb, Achatina nembe tartozó afrikai csigákat. Bár a vártaknak megfelelő tempóval elkezdtek szaporodni, a lakosság nem kapott rá az ízükre, így a Partula csigák hamar életteret kezdtek veszteni.
A szituáció megoldásaként 1974-ben Észak-Amerikából hozattak néhány Euglandina rosae csigát, melyet egyébként “kannibál csigának” is szoktak becézni. A faj azonban az afrikai csigák helyett az őslakosokra támadt – egyetlen évtized után a Tahitin található Partula fajok közül csak öt maradt életben.
Most az angol Marwell Vadaspark próbál a kihalás folyamata ellen tenni: immáron nyolc Partula fajt tenyészt abból a célból, hogy az aranyos állatkákat még az idén visszavezesse eredeti életterükbe.
