A sumérek kedvelt italának előállítását a közelmúltban elhunyt Peter Damerrow, a Max Planck Intézet ókortörténésze, az ékírásos szövegek ismert szakértője kutatta. A történészek közül sokan úgy vélik, hogy a sumérek először árpakenyeret sütöttek, majd azt használták fel a sör előállításához.
Damerow viszont arra hívja fel a figyelmet, hogy az agyagtáblák semmiféle utalást nem tartalmaznak a kenyérsör előállítására, csupán a sörfőzdékbe szállított alapanyagokat sorolják fel. “A sumérok sörfőzésével kapcsolatos igen kevés információ alapján nem állíthatjuk biztosan, hogy a termék tartalmazott alkoholt.“
A Ludwig Maximilian Egyetem kutatói a Müncheni Műszaki Egyetem szakértőivel közösen a Szíria északi részén lévő Tall Bazi régészeti helyszínen megpróbáltak “ókori” sört főzni. Damerow szerint – aki megkóstolta az italt – a kísérlet csupán azt bizonyította, hogy “eredeti” körülmények között is elő lehet állítani sört. Ugyanakkor a kísérlet segít jobban megérteni, hogy a sumérok miként készítették erjesztett italaikat.
Számos olyan, 4000 éves ékírásos agyagtábla került napvilágra, amelyek a sörfőzdékbe irányuló búza-, árpa-, vagy malátaszállítmányokról számol be.
A Kr.e. 1800-ból származó Ninkaszi-himnusz is a sörkészítést dicsőíti, ugyanakkor a leletek semmiféle részletet nem árulnak elő az ital előállításának folyamatáról.
A “sörivóknak való” Ninkaszi-himnusz sumer vers a Kr.e. 2. évezred első feléből.
Valójában nem is himnusz, hanem inkább kocsmadal, a verset feltehetőleg az édubba (írnokképző) diákjai írták, talán valamely népdal alapján.
Látszólag Ninkaszi istennőt élteti (sumer nyelven “a szájat megtöltő úrnő”, aki a mitológiai források szerint a sörfőzés feltalálója), valójában a sörivás örömeiről szól.
