Sokan tévesen gondolják, hogy az ámokfutó előtagja bibliai eredetű. Ki lehetett Ámok? És mit csinálhatott? Nos, a Bibliában valóban rengeteg név szerepel, van ott Énok, van ott Izsák és van Zorobábel, de Ámok az bizony nincs. Hagyjuk is a Bibliát, ez az irány teljesen rossz.
Az ámok előtag ugyanis a maláj nyelvből jött, hozzánk német közvetítéssel került az Amoklaufer fordításaként (a pontosság kedvéért: a német szó írásképe akkoriban, a 19. században még Amucklaufer volt). Az ámokfutó tehát fordítás, de nem igazi tükörfordítás, hiszen az ámok szónak nem volt magyar megfelelője, és nincs ma sem, így az megmaradt eredeti formájában. ( A nyelvészet az ilyesmit részfordításnak vagy hibrid kölcsönzésnek nevezi. )
Az ámok (durva fordításban: ’kontrollálhatatlan düh által megszállt őrült’) gyökere a maláj meng-âmok, ugyancsak durva fordításban: ‘dühödt, elkeseredett támadásba kezdeni’. Annak, hogy a ma ámokfutás alatt értett mentális állapotra vagy cselekvéssorra miért egy maláj szó ragadt rá több európai nyelvben is (az angoloknak is van hasonló kifejezésük, a running amok), talán az ősi csendes-óceáni kultúra önkívülethez fűződő, az európaitól teljesen eltérő viszonya lehet magyarázat.
Egyes források szerint bizonyos ottani törzsek harcosai, ha csatát veszítettek, végső elkeseredésükben mindenkit elpusztítottak maguk körül – ameddig ezt hagyták nekik, vagy amíg meg nem ölték magukat. Arról is lehet olvasni, hogy a jelenség nem háborús helyzetben is előfordult, mégpedig egy mentális zavarral járó megbetegedés következményeként. A maláj hiedelemvilág szerint az ámokfutásra jellemző önkívület idején az embert gonosz tigrisszellem szállja meg, és ez veszi rá, hogy vérengzésbe kezdjen (talán a betegség és a hiedelem miatt az érintett népek állítólag sokkal elnézőbbek, megengedőbbek voltak az ámokfutókkal, akiknek tettei így sokszor következmények nélkül maradtak).
Az ámokfutásnak e két fenti formáját először a legendás James Cook kapitány ismertette abban a naplójában, amelyet 1770-es, Föld körüli expedíciója idején írt, a kifejezést ezután terjedt át a kulturálisan erősen meghatározott, tudatzavaros állapotról minden egyéb rémtettre, hiszen bár az ámokfutó szótári jelentése a ’ ‘dührohamában vagy tébolyában vaktában gyilkoló személy’, az ámokfutó / ámokfutás szavakat ma már gyakran használjuk átvitt értelemben is.
