Philipp Wilhelm Grimm és felesége, Dorothea Zimmer összesen kilenc gyermeket hozott világra (igaz, ezek közül csak hat élte túl a gyermekkort), közülük másodikként született meg Jacob és harmadikként, 1786. február 24-én Wilhelm Karl Grimm, a híres mesék másik szerzője.
Wilhelm és Jacob Grimm
Forrás: Wikipédia
A jogász édesapa korán, már 1796-ban elhunyt, anyjuk pedig szűkös anyagi lehetőségekkel próbálta fenntartani a családot – segítségére legelőször az egy szem leány, Charlotte tudott sietni, mikor Hesse tartománygrófnőjének udvarhölgyévé avanzsált.
Jacob és Wilhelm – avagy a Grimm-fivérek – között ugyan volt egy év, azonban egész életüket szorosan egymás mellett töltötték el. Apjuk hivatását követve az előbbi 1802-ben, az utóbbi 1803-ban kezdte meg jogi tanulmányait a Marburgi Egyetemen.
S bár egy romantikusabb történet ezen a ponton úgy folytatódna, hogy a testvérek egy varázslatos pillanatban egymás homlokára csaptak, mikor leesett nekik, hogy gyermekmesékkel vonulhatnak be a történelembe, a valóság sokkal érdekesebb. Irodalmi munkásságukat épp a jogi tanulmányoknak köszönhették. Pontosabban a római jog mai napig híres tudósának, Friedrich Karl von Savignynek, akinek méretes könyvtárában találkozhatott Jacob először a minnesangokkal és a német irodalom egyéb, korai darabjaival.
A német nyelv és annak feltárása hivatásukká és életükké vált.
Több éves gyűjtés után 1812. december 20-án jelent meg Gyermek- és házimesék (Kinder- und Hausmärchen) címmel az első kiadás első kötete, ami 86 elbeszélést tartalmazott; a második kötet 1814-ben érkezett további 70 történettel. A második kiadás már eleve két kötetben jelent meg 1819-ben, amihez egy harmadik is csatlakozott 1822-ben – összesen már 170 mesével. A könyv 1857-re már hetedik kiadását élte meg és szerkesztői folyamatosan hozzáadtak és ki is húztak egyes meséket, így „végleges” állapotában 211 történettel büszkélkedett.
Gyermek- és házimesék
Forrás: Wikipédia
Az első megjelenéseket egyébként számos kritika érte: gyerekmeseként voltak feltűntetve, azonban (a mellékelt tudományos információk miatt) stílusa és tartalma okán egyetlen szülő sem olvasott volna fel belőle. Így lett például a későbbiekben mind Hófehérke, mind Jancsi és Juliska gonosz anyjából gonosz mostoha, de a szexuális utalásokat is eltüntették, hogy megszabaduljanak a „18-as karikától” – érdekes módon az erőszak (különösen a rossz kiérdemelt büntetése) megmaradt.
Tévedés lenne azonban azt feltételezni, hogy a Jacob Grimm és testvére „csupán” világhírű mesegyűjteménnyel írta volna be magát a történelemkönyvekbe.
Munkásságából kiemelendő a Német nyelv története (Geschichte der deutschen Sprache) című alkotása, melyben hangsúlyosak a nyelvtani elemek – s bár eredményei a modern tudomány szempontjából némileg elavultak, alkotásának hatása tagadhatatlan.
Tisztán filológiai munkásságának eredménye az 1819-ben megjelenő Német nyelvtan (Deutsche Grammatik) címet viselő mű, melynek első kötete a végződésekkel, míg a második a szóképzéssel foglalkozott. Az 1822-ben megjelenő második kiadás – vagy inkább átdolgozás – tartalmazza az első germán hangeltolódás törvényét, ami fordulópontot jelentett a történeti nyelvészet fejlődésében.
A Grimm-fivérek legmonumentálisabb vállalkozása azonban kétségkívül a Német nyelv szótára (Deutsches Wörterbuch) című alkotása volt. Az eredetileg 10 évesre és hét kötetesre tervezett munkát 1838-ban kezdték meg, azonban már az első kötet is csak 1854-ben jelent meg. A testvérek célja minden egyes német szó jelentésének és eredetének lejegyzése volt. S bár tucatnyi munkatárs segítette őket, a két testvér csupán az E betűig jutott.
“Kezdetben vala az ige”
Forrás: Wikipédia
Wilhelm, aki 1859-ben halt meg, a D betűhöz járult hozzá, míg Jacob az A, B, C és E betűket tudta befejezni. Élete végéig dolgozott: mikor 1863. szeptember 20-án meghalt, épp a gyümölcs (Frucht) szócikket gondozta.
A kortársak és későbbi tudósok azonban nem hagyták annyiban, befejezték a nagy művet – igaz, összesen 123 év kellett hozzá. Az 1961-ben elkészült szótár nyomtatásban elérte a 84 kilogrammot.
