Évente több ezer tonnányi higanygőz szabadul fel a fosszilis energiahordozók elégetése során. A kutatók szerint az oxidálódott higany idővel visszakerülhet a földfelszínre az esőzések és a havazások által.
Az oxidálódott higanyt a baktériumok metil-higannyá alakítják, amely könnyedén bekerül a vízi ökoszisztémába, és ezáltal a táplálékláncba.
A tanulmányt vezető Seth Lyman, a Washington Bothell Egyetem munkatársa szerint a légkörbe kerülő higany jelentős része később a forrásától távol csapódik le. “Hiába kerül a levegőbe a bolygó másik oldalán, ugyanúgy a mi hátsó kertünkben is lecsapódhat. Mindez attól függ, hogy miként szállítódik, milyen kémiai átalakuláson megy keresztül és, hogyan kerül vissza a felszínre”.
Az ázsiai szénégetésekből felszabaduló higany például többször is körbejárhatja a bolygót, mielőtt oxidálódna és visszakerülne a földfelszínre. Néhány területen, köztük a délnyugat-amerikai térségben speciális éghajlati körülmények uralkodnak: emiatt a terület több oxidálódott higanyt “kap” a felső légkörből.
A Nature című folyóiratban közölt tanulmány készítői olyan adatokat elemeztek, amelyeket kutatórepülőgépekről gyűjtöttek be tavaly október és november során az észak-amerikai és az európai területek felett. A szakemberek egy olyan szerkezetet használtak, amely képes kimutatni az elemi és az oxidálódott higanyt ugyanabban a levegőmintában.
A szerkezet két és fél percenként olvasta le az értékeket az 5,8-7 kilométeres magasságban. A repülőgép számos alkalommal olyan levegőáramlatokkal találkozott, amelyek a sztratoszférából, vagy közvetlenül alóla érkeztek.
Az eredmények szerint az elemi higany oxidálódott higannyá alakul a felső légkörben: maga a folyamat azonban még nem tisztázott.
Annyi biztos, hogy, ha bekövetkezik, akkor a higany a csapadékkal, vagy a felszíni légáramlatokkal együtt visszakerülhet a Földre. “A felső légkör egyfajta kémiai reaktorként viselkedik: még alkalmasabbá teszi a higanyt arra, hogy beegye magát az ökoszisztémába” – magyarázta a szakember.
