A cél az Antarktisz közepe, 2804 méter magasságban található, ahol -49 Celsius-fok az éves középhőmérséklet.
Az “igazi” Déli-sarkot csak egy tábla és cövek jelöli, mivel a sarki jégtakaró folyamatos mozgásban van – évente akár tíz méterrel is arrébb csúszik, ezért a cöveket szilveszterkor arrébb rakják.
Fotózási célokra egy oszlopon álló gömb szolgál.
Ez a turisták Déli-sarka
Forrás: Wikipédia
A déli sarkkört 1772-ben a brit James Cook szelte át elsőként, magát az Antarktikát 1820 januárjában az orosz szolgálatban álló Fabian von Bellinghausen, a brit Edward Bransfield és az amerikai Nathaniel Palmer is megpillantotta; elsőként a 1821-ben az amerikai John Davis szállt partra. A hatodik kontinensen 1898-ban telelt át először egy expedíció – igaz, ha akartak volna se tudtak volna elindulni, hiszen a Belgica névre hallgató hajójuk belefagyott a jégbe. A fagyos úton egyébként Roald Amundsen elsőtisztként szolgált.
1898-ban a Belgica belefagyott a jégbe
Frederick Cook fényképe
1909-ben a brit Ernest Shackleton már csak 160 kilométerre volt a pólustól, amikor a szélsőséges körülmények miatt visszafordulásra kényszerült.
Az amerikai Robert Peary ugyancsak 1909-ben meghódította az Északi-sarkot, ezért szédületes versenyfutás kezdődött az utolsó érintetlen föld meghódításáért. Peary állítását egyébként napjainkban többnyire kétségbe vonják, ezért Roald Amundsen számít mindkét sark vitathatatlan meghódítójának. Eredetileg ő is az Északi-sarkra készült, de Peary útjának hírére mégis délnek vette az irányt. Ezt még legénységének is csak a nyílt tengeren árulta el, egyben szűkszavú táviratban tudatta döntését a vele egy időben partra szállt brit Robert Falcon Scott-tal.
A két vetélytárs látta egymás hajóját, amikor partra szálltak, és mindketten nagyjából egy időben, 1911 októberében indultak a végső rohamra. Amundsen és négy társa kutyaszánon, 52 kutyával a rövidebb, ám nehezebb, míg Scott a Shackleton által feltárt, de 110 kilométerrel hosszabb útvonalat választotta.
A Déli-sarkot épp száz évvel ezelőtt 1911. december 14-én (egy hónappal Scotték előtt) érték el, és 99 nap, 2800 kilométer megtétele után 1912. január 25-én az expedíció minden tagja épségben ért vissza a bázisra. Menet közben élelmiszer- és tüzelőraktárakat létesítettek, majd a Központi-Antarktisz fennsíkjára feljutva – és a depókig vezető visszaúton is – a “felesleges” kutyák húsával táplálkoztak.
Scotték sorsa ezzel szemben tragikusan alakult: amikor iszonyatos szenvedések után 1912. január 18-án elérték a pólust, az Amundsen által kitűzött norvég zászló várta őket. Becsületből ők is kitűzték a brit lobogót, de a visszautat nem bírták, és alig 18 kilométerre raktáruktól odavesztek. A tetemek mellett feküdt Scott utolsó feljegyzése, amelyben a feleségemet szót özvegyemre javította. A dráma nagyobbat szólt, mint Amundsenék sikere, és Scotték halálukban is a Déli-sark hősei lettek.
A Déli-sarkot légi úton először 1929-ben érte el az amerikai Richard E. Byrd repülőgépe, az első transzantarktiszi expedíciót 1957-58-ban a brit Vivian Fuchs vezette.
