A településeken belüli, közforgalmú közlekedés lehetősége és igénye is a 19. században jelentkezik, az ipari forradalom okozta gazdasági, társadalmi és technológiai változásoknak köszönhetően. Kezdetleges megoldásként a szó szerint lóerőt használó kocsik és a világszerte kiépülő vasúthálózatok gőzvontatási technikája szivárgott be a városokba.
Az első utcai gőzvasút 1832-ben, New York utcáin került kipróbálásra, nem túl nagy sikerrel. Pesten 1866. július 30-án indult el az első lóvasút, amely a mai Kálvin tér és a mai napig Újpest Városkapu névre hallgató állomások között közlekedett.
A városi forgalom megújítására egészen 1879-ig kellett várni, mikor egy berlini kiállításon a Werner Siemens bemutatta az első olyan, villanyhajtású vasútját, amely a mozgáshoz szükséges áramot nem hordozható akkumulátorokból nyerte, hanem erre kiépített vezetékekből „szedte”.
Az akkor uralkodó megoldás azonban – városképvédelmi megfontolásokból – alsóvezetéket használt, így az áramszedő is – a budapesti metrókhoz hasonlóan – a szerelvény alján helyezkedett el. S míg esztétikailag valóban sokkal elegánsabbnak bizonyult, mint a várost behálózó drótrengeteg, egyúttal sokkal balesetveszélyesebb is volt, hiszen – szemben a budapesti metrókkal – sokkal nagyobb volt az esély egy esetleges balesetre, áramütésre.
A Werner Siemens találmánya osztatlan sikert aratott és a nagyvárosok kivétel nélkül a megvalósítás lehetőségein és előnyein kezdtek el gondolkodni. Tévhit azonban, hogy az első európai villamos Budapesthez köthető – bár némi csúsztatással az talán elmondható, hogy a magyaroknak is volt közük hozzá, hiszen az 1885-ben útjának induló szarajevói villamost az osztrák-magyar kormányzat rendelte.
Itthon 1887. október 1-én adott engedélyt a székesfőváros az első vonal kiépítésére és a Siemens & Halske szűk két hónap alatt be is fejezte a munkálatokat. Érdekesség, hogy a nagyvárosokban akkor uralkodó trendekkel szemben, nem egy korábbi lóvasutat cseréltek le villamosra.
Az első budai villamosra kilenc évet, egészen 1896-ig kellett várni, de utána viszonylag tempósan terjedt el az országban a villamosközlekedés. A mai Magyarország városai közül másodiknak Miskolcon indult meg a villanyvasút 1897. július 10-én, de még ugyanebben az évben Szombathely is villamoshoz jutott. Utánuk következett Sopron 1900-ban (igaz, a soproni vonalat már 1923-ban felszámolták), Nyíregyháza 1905-ben, Szeged 1908-ban, Debrecen 1911-ben és Pécs 1913-ban.
Kérdéses persze, hogy a korabeli embereket mennyire győzte meg a villamosok terjedése, hiszen a kezdeti járművek eleinte csupán 10km/h-s sebességgel haladtak.
