Sajnos a világon egyre csökken a beporzó állatok száma, holott a virágos növények 90%-a csak így képes szaporodni. A legtöbb ilyen növényt – az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági szervezete szerint kétharmadukat – méhek porozzák be, mely rovarokból egyre kevesebb fordul elő a természetben.
Vajon mi lenne akkor, ha teljesen kihalnának a méhek és a beporzást segítő többi „hasznos állat”?
Einstein szerint “ha a méhek eltűnnek, az emberi fajnak négy éve van hátra a kipusztulásig”. Egy új kutatás bebizonyította, a híres fizikusnak a beporzás ügyében nem feltétlenül lehet igaza. Új-Zélandon ugyanis az őshonos beporzók veszteségét az Európából valamikor a felfedezőhajókon érkező ragadozó patkányok vették át.
David Wilcove a Princeton Egyetem biológia szerint a területen észleltek igazán ritka és érdekes lehetőségmegismerni azt, hogy milyen következményekkel járna máshol az őshonos beporzó fajok kihalása.
Új-Zéland északi szigetén eredetileg más gerincesek: madarak, denevérek és hüllők “voltak felelősek” olyan virágok túléléséért, mint a piros virágú Metrosideros – vasfa – és Knightia vagy a lila virágú Veronica. azonban a beporzó gerincesek teljesen eltűntek a szigetről.
A virágoknak nem volt más választásuk, mint egy új gerinces fajjal kellett megszerettetni nektárjukat. Így kerültek virágporzó szerepbe az egyébként ragadozó életmódot folytató patkányok.
