Az Oviraptorok a késő kréta időszakában, mintegy 75 millió évvel ezelőtt éltek. Latinul „tojásrablót” jelentő nevüket azért kapták, mert az első Oviraptort egy fészekaljnyi tojás mellett találták, mintha az állat éppen kirabolna egy fészket.
Később kiderült, hogy a tojások valószínűleg a sajátjaik voltak. A dinoszaurusz étrendjéről, illetve arról, hogy az tartalmaz-e tojásokat, máig nem sokat tudunk.
Akármit ettek, az Oviraptorok farktollaik mozgatásában igazi profik voltak, a farokhoz csatlakozó, legyezőszerűen álló tollak lehetővé tették, hogy a mai pávakakasokhoz hasonló, látványos mutatványt adjanak elő.
„A legtöbb dinoszauruszhoz képest az Oviraptor farka meglepően rövid. Nem abban az értelemben, hogy a csigolyák egy része hiányzik, hanem úgy, hogy az egyes csigolyák a farkon belül összetorlódnak, vagyis egymáshoz képest szorosan helyezkednek el. A csontok ilyen sűrű elrendezése különösen hajlékonnyá tette a farkukat. Valahogy úgy, ahogy az ember gerince is a csontok nagy száma miatt jóval hajlékonyabb a csupán néhány ízületből álló karjánál” – állítja a kutatásban részt vett Scott Persons paleontológus.
A mai hüllőkkel összevetve elmondható, hogy az Oviraptornak különösen izmos farka volt, a fosszilis lenyomatokon látszik, hogy a végén egy csokor tollal is fel voltak szerelve, amelyek a mai madarakéhoz hasonló összenőtt csigolyákhoz kapcsolódtak.
Mindez a hajlékonysággal és erős izomzattal párosítva lehetővé tette, hogy a dinoszaurusz parádézás közben a farkán lévő toll-legyezővel integessen. Akárcsak a mai madarak, könnyen lehet, hogy az Oviraptorok is kibontották tollaikat, hogy kiszemelt párjukat elbűvöljék.
