A címben kérdőszócskának neveztem, de csak az egyszerűség kedvéért, hiszen nem teljesen tisztázott, hová kéne sorolni. A legtöbb nyelvész mostanában úgynevezett partikulának tekinti (a partikulákról röviden annyit, hogy mondatrészi értékük nincs, viszont módosíthatnak például a mondat hangulatán, kifejezhetik a beszélő viszonyát a kommunikációs helyzethez. „De jó, hogy erről írsz!” „De jó ám!” – Na itt például a de és az ám is partikula, hiszen mennyivel másképp hangzana a párbeszéd így: „Jó, hogy erről írsz!” „Jó.” Elég szimpla így, nem?)
Az -e is valahogy nyomatékot ad egy-egy kérdésnek, egyes kutatások szerint önálló, figyelemfelkeltő indulatszó is lehetett, abból fejlődött ki „simuló kérdőszó”-szerű használata.
A főszabály az, hogy normál esetben az állítmányhoz kapcsolódik, ha pedig segédigét használunk, akkor a segédige után jön. Tehát: „Látható-e már a film a moziban?” illetve: „Lehet-e már látni a filmet a moziban?”
Ha pedig igekötős ige az állítmány, akkor az igei rész után. „Meg lehet-e már nézni a filmet a moziban?” (A „Meg-e lehet már nézni a filmet a moziban?” megoldás tehát a szabály szerint helytelen.)
Ha az állítmány főnév (pl. orvos), és a kérdés erre az állítmányra kérdez rá, akkor sincs semmi kivetnivaló az -e hozzáillesztésében. „Az apám orvos.” „Orvos-e az apád?”
Előfordulhat, hogy a mondat állítmánya – főnévszerűen viselkedő – melléknév. „Az apám magas.” Ha erre a mondatra kérdezünk rá, akkor bátran jöhet a „Magas-e?” kérdés.
Ha viszont a melléknév nem állítmányi helyzetben van és nem főnévszerűen viselkedik (ilyen mondat az „Én magas ember vagyok.”), akkor a „Magas-e vagy?” kérdés a szabály szerint helytelen. Nádasdy Ádám 2004-ben azt írta, hogy a fenti módon szerinte nem is használja senki az -e-t. 2011. novemberében én már nem vagyok biztos ebben. Nádasdy egyébként annyira jót írt akkor a témában, hogy akit egy kicsit is érdekel, mindenképpen olvassa el!
Azért írtam többször is úgy, hogy „a szabály szerint”, mert az -e köznyelvitől eltérő, sokak számára szokatlan elhelyezkedése esetén is érthető, hogy a kérdés mire vonatkozik. Tehát a szócska használata kissé átalakulófélben van, és pár év vagy évtized múlva talán az alternatív – sok esetben egy-egy tájegységre jellemző – megoldások is teljesen szokványosak lesznek majd.
“Nem-e érsz rá most? Csak azért kérdezem, hogy el-e jössz velünk ebédelni…” – kérdezhetnénk a főnöktől akár már ma. Nekem nem állna rá a szám, az biztos. Szóval használjuk az -e szócskát inkább a jelenlegi szabályok szerint, az a legjobb…
