Az amerikai Nemzeti Allergológiai és Járványtani Intézet kutatói Jeffrey K. Tabenberger vezetésével az első világháború vége óta őrzött szövetmintákat vizsgáltak. A spanyolnátha-vírus egyik fehérjéjét és genetikai anyagát ekkor sikerült kimutatni harminchét elhunyt katona szövetmintáiban.
A világjárvány előtti esetekből kiderül, a kórokozó a világjárvány alatt nem alakult át jelentősen, és ez eredményezte a szokatlanul magas halálozási rátát.
A vírus nem csupán a felső légutakban másolódott le, hanem a légzőrendszer alsóbb szakaszaiban is, ami nagyon hasonló a 2009-es H1N1-influenzavírus viselkedéséhez.
A szövetminták alapján kiderül, az USA-ban a vírusnak két variánsa fertőzött, a betegség klinikai tünetei mindkét esetben azonosak voltak, ahogy nem különbözött a másolódás módja és helye sem.
Hatvannyolc esetben bakteriális fertőzés is társult a vírusfertőzéshez, így a bakteriális tüdőgyulladásnak is szokatlanul nagy szerepe volt a járvány súlyosságában.
