Az általánosan elfogadott nézetek szerint a tejútrendszer az elmúlt néhány millió évet viszonylag háborítatlanul töltötte, és jellegzetes spirálkarjait annak köszönhette, hogy meglehetős elszigeteltségben töltötte.
Amióta 2003-ban felfedezték a Sagittarius elliptikus törpegalaxist – a Sag DEG-et -, amely hetvenezer fényévnyire van a Földtől és sarki pályán kering a Tejútrendszer magja körül. A csillagászok próbálták összeegyeztetni e galaxis “törmelékét” azzal, amit a világegyetemben láttak.
Infravörös távcsövek és szuperszámítógépek segítségével az asztronómusok létrehoztak egy új csillagtérképet: az megkülönbözteti a teljes Sag DEG pozícióját, szerkezetét, valamint hurokalakú pályája alakját, amely közel derékszöget zár be a Tejút síkjával.
A törpegalaxis csillagjai mozgásából azt vezették le, hogy a Sag DEG a múltban kétszer ütközött össze a tejútrendszerrel: a karambol 1,9 milliárd, valamint 0,9 milliárd évvel ezelőtt következett be.
A Christopher W. Purcell és kutatótársai arra a következtetésre jutottak, hogy mindkét ütközés “instabilitást”, a csillaghalmazok “sűrűségében” kialakuló ingadozást váltott ki a Tejútrendszer forgó “korongjában”.
A tejútrendszer nem egyforma sebességgel forog – középpontja gyorsabban “pörög”, peremterületei viszont lassabban. Ezek az instabil részek megnyúltak, majd “kiszakadtak” a korong “testéből”, így alakultak ki a spirálkarok.
A szimulációk azt is megmutatták, hogy az ütközéseknek köszönhetően alakultak ki a gyűrűszerű struktúrák a tejútrendszer szélein.
A második ütközés kevésbé “viselte meg” a Tejutat, mint az első, mivel addigra a törpegalaxis már elveszítette sötétanyag-tömege jelentős részét. A sötét anyag nélkül pedig, amely összetartotta a törpegalaxist, a Sag DEG csillagait szerteszét “rángatta” a tejútrendszer óriási gravitációja.
“Napjainkban a szétszabdalt törpegalaxis csillagai hosszú láncokban keringenek a tejútrendszer körül, miközben a sötétanyag-részecskéinek milliárdjai folyamatosan záporoznak a Földünkre is” – fejtette ki Purcell, hozzátéve, hogy kozmikus időben számolva hamarosan, mindössze tízmillió év múlva egy harmadik ütközésre is számíthat a tejútrendszer.
