Korábbi kutatások kimutatták, hogy a szülők a nagyobb fiókákat részesítik előnyben, valamint azokat, amelyek a leghangosabban követelik az élelmet.
A Lancasteri Egyetem kutatói 28 zebrapintyfészekben lezajlott kilencezer etetési “szeánszról” készített videofelvételeket elemeztek.
A kutatók azt észlelték, hogy minél kitartóbban követeli az élelmet a madárfióka, annál nagyobb a valószínűsége, hogy több élelemhez jut. Ám amint a követelőzés hangosabbá és intenzívebbé válik, a madárfiókák és a szülők neme határozza meg, hogy melyik poronty részesül előnyben.
A nőstények a fiaiknak juttattak több élelmet, ahogy a fiókák intenzívebben követelőztek. A hímek viszont elfogulatlanul táplálták fiaikat-lányaikat, egyenlő mennyiségű élelmet juttatva a fészekalj minden tagjának. Ennek eredményeként a fiúutódoknak több táplálék jutott.
A kutatás eredményei meglepték a tudósokat, hiszen eddig úgy vélték, hogy a “felnőttkori” tollazat kialakulásáig a szülőpáros nem tudja megkülönböztetni a fiókák nemét.
“Nem tudjuk, hogy hogyan képesek megkülönböztetni őket – lehet, hogy a hím és nőstény csibék másként hívják szüleiket, vagy, mivel ultraibolyafényben látnak, esetleg olyasféle jeleket észlelnek, amelyeket az emberi szem nem képes megkülönböztetni” – vélekedett Ian Hardley, a tanulmány társszerzője, aki magyarázatként hozzáfűzte: amennyiben a nőstény egy különlegesen “szexis” hímmel “lép frigyre”, abban érdekelt, hogy maximálisan jó ellátásban részesítse fiait. Így növeli ugyanis az esélyeit annak, hogy fiai felnövekedve ugyanolyan sikeres hímekké váljanak, mint apjuk. Ennélfogva a nőstény nagyobb valószínűséggel “továbbíthatja” génjeit a következő nemzedéknek.
“Azt hihetnénk, hogy egy madárfészek az idillien boldog családi élet színtere, ehelyett kiderült, hogy valóságos csatamező. Konfliktus alakul ki a szülők között, a szülők és az utódok között, de a fiókák is megküzdenek egymással az élelemért” – összegezte Ian Hartley.
