A Weizmann Intézet kutatásában néhány egyed még az élelemforrástól 25 kilométerre is jól tájékozódott. A vizsgált nílusi repülőkutyákat 10 grammos GPS-jeladóval szerelték fel.
Az állatok minden este egy barlangból indultak útnak mindig ugyanahhoz a fához, amely épp gyümölcsöt hozott. Repüléskor akár 60 kilométeres sebességet is elértek, de nem vettek tudomást azokról a gyümölcsfákról, amelyek közelebb álltak barlangjukhoz, pedig ugyanolyan fajta volt, mint táplálékforrásuk.
Amikor a denevéreket befogták, majd otthonuktól 44 kilométerre délre szabadon engedték, az állatok megtalálták a törzshelyüknek számító fát.
Mindezek alapján a kutatók arra következtetnek, hogy a gyümölcsökkel táplálkozó faj egyedei nem a szag után mennek, vélhetően sokkal inkább különböző tájékozódási pontok, így dombok vagy fények alapján találják meg az utat.
Az állatok még 84 kilométeres távolságból is vissza tudtak találni barlangjukba. Ebben a vizsgálatban vulkáni kráterbe vitték őket, de még onnan is kivergődtek.
“Mindez megerősíti, hogy a faj a madarakhoz hasonlóan vizuális információkat használ, hogy kognitív térképét nagyobb területre terjessze ki” – fogalmaztak az amerikai tudományos akadémia folyóiratában megjelent tanulmányukban a kutatók, akik szerint a repülőkutyák tájékozódási képessége vetekedhet a galambokéval.