A John Hopkins Egyetem pszichológusa Melissa Libertus és munkatársai iskoláskort még el nem ért gyermekek matematikai képességét elemezték.
Azért őket választották “kísérleti nyulaknak”, mivel még nem oktatták őket következetesen számtanra, így mérhetővé vált náluk, hogy milyen magas szintű a velük született, eredendő képességük a matematikára. (A kutatók szerint akár egy újszülött csecsemőnél is mérhető a matematikai tudás olyan egyszerű becslési feladatokkal, mint hogy egy kupac cukorka hány szemből állhat.)
A tudóscsoport végül 200 négyesztendős gyerek nyelvi és számtani képességeit vizsgálta meg. A jó feladatokért kis csecsebecsékkel, matricákkal és ceruzával jutalmazták őket.
A gyermekeknek egy számítógép képernyőjén különböző színű hirtelen felvillanó pontokból kellett megbecsülni, melyikből van több vagy kevesebb. Összeszámolásra nem volt lehetőségük, mivel olyan gyorsan tűnt el előlük a számolni való, hogy még a képzett fejszámolóknak is gondot okozott volna ez a gyorsaság.
A nyelvi képességek felmérésénél a szülőket kérték föl, hogy jelezzék egy úgynevezett szókincsfelmérő listán, mely szavakat használta már gyermekük. Erre a tesztre azért volt szükség, mert korábban már igazolták azt az elméletet, mely szerint az általános intelligenciával összefügg a nyelvi és matematikai képesség.
Az eredmények azt mutatják, hogy akiknek magasabb volt a szókincsük jobban teljesítették a matematikai feladatokat. Tehát ahogy a nyelvérzék, úgy a matematikai képesség szintén velünk születik.
Még mindig kérdéses, miként válik valaki jó matekossá. A jövőben a kutatások célja azt feltárni, hogyan fejleszthető sikeresen a „matek-érzék” az oktatás által.
