Több mint egy évvel a történelem legsúlyosabb olajkatasztrófáját követően a Woods Hole Oceanográfiai Intézet (WHOI) szakembereinek kezéből került ki az első publikált tanulmány arról, hogy mi történt a Mexikói-öbölbe ömlött mintegy 651 millió liter kőolajjal.
Az Environmental Research Letters című folyóirat internetes kiadásában megjelent tanulmányuk elkészítéséhez a kutatók az öböl olajjal borított, illetve kevésbé szennyezett területeinek vízfelszínéről begyűjtött mintákat használták fel.
Eredmények szerint az olajfolt területén élő bakteriális mikrobák ötször gyorsabban bontották le a szennyezést, mint az érintett térségen kívül élő társaik, ezzel jelentősen hozzájárulva ahhoz, hogy a kiáradó kőolaj nagy része már a Deepwater Horizon olajfúró végleges elzárását követő három héten belül eltűnt.
A szakembereket ugyanakkor meglepte, hogy a megnövekedett táplálékbevitel ellenére – amely során a mikrobák szén-dioxidot és energiát hoznak létre a bevitt tápanyag, ebben az esetben az olaj és oxigén felhasználásával – a mikroorganizmusok száma egyáltalán nem növekedett a térségben.
“Mit csináltak az energiával, amelyet a megnövekedett légzésük során nyertek?” – tette fel a kérdést a tanulmányt vezető Benjamin Van Mooy, a WHOI kémikusa. Hozzátette: “Nem a szaporodásra használták fel, így ez egy igazi rejtély”.
“Azt gondoltuk, hogy a mikrobák légzése minimális lesz”, mivel a növekedésükhöz és osztódásukhoz szükséges tápanyagok – a foszfor és a nitrogén – mennyisége nagyon alacsony volt az olajfolt térségében – mondta a szakember.
A kutatók a begyűjtött vízminták oxigénszintjének változását vizsgálták: ha ugyanis a mikrobák lassan lélegeznek, akkor az oxigénszint is lassan apad, ha viszont gyorsan lélegeznek, akkor az oxigén is gyorsabban apad – magyarázta a szakember. “Ebben az esetben a válasz a gyorsaság volt” – tette hozzá.
A biokémikus Bethanie Edwards azonban aggódik, hogy az olajvállalatok esetleg arra használhatják fel a pozitív eredményeket, hogy meggyőzzék a közvéleményt a hasonló katasztrófák alacsony környezetkárosító hatásáról.
“Az olaj még mindig halálos fenyegetést jelent a környezet számára, mivel a mikrobák számára feldolgozhatatlan molekulák továbbra is a vízben maradnak, és mérgező hatással bírnak” – mondta.
Hozzátette: ezek azok a molekulák, amelyek a táplálékláncon keresztül később eljutnak a tengerek más részei és a part menti területek élővilágához. A mikrobák az elfogyasztott olajat szén-dioxiddá alakítják át, amely a légkörbe jutva szintén károkat okoz.
