Tudomány

A fű miatt tanultunk meg járni?

24.hu
24.hu

2011. 08. 08. 07:35

A tudósok arra a kérdésre keresik a választ, vajon ember őse valójában azért emelkedett két lábra, hogy alkalmazkodjon a magas szavannai füvekhez.

Korábban a témában:

A hosszú időn át vezető evolúciós elmélet szerint Kelet-Afrikát, a modern ember őseinek bölcsőjét évmilliókon át trópusi erdő borította, míg mintegy ötmillió évvel ezelőtt – a két lábra emelkedés időszakában – az erdőségeket fokozatosan szavanna váltotta fel.

Innen származik az 1925-ben kidolgozott „szavanna-elmélet”, amely szerint bizonyos emberfélék – az Australopithecus, a modern emberek, a csimpánzok és gorillák – ősei kiegyenesedve és két lábra állva alkalmazkodtak az új környezethez. Fejlesztették az agyukat, és más olyan tulajdonságokat is kialakítottak, amelyek az ember sajátjai.

Ezt a klasszikus elméletet azonban nemrégiben megkérdőjelezték. Tudósok bebizonyították, hogy jóval a szavanna kialakulása előtt léteztek már sivatagos övezetek, míg más, sűrű erdő borította térségek jóval tovább fennmaradtak.

Az ádáz vitát szította a szakemberek között, hogy a szavanna meghatározása is képlékeny, jelenthet félsivatagos területet, vagy akár esetenként erdős övezetet is.

Geológusok és biológusok csapata elhatározta, hogy rendet tesz a vitában Kelet-Afrika két, emberfélékben leggazdagabb térsége – az etiópiai Awash folyó völgye és az Omo-Turkana-medence növénytakarója – evolúciójának tanulmányozásával: a növények nyomán az üledékekben maradt különböző szénvegyületek elemzésével.

A kutatásnak a Nature tudományos folyóirat legfrissebb számában ismertetett eredménye szerint az elmúlt hatmillió éven át léteztek egybefüggő nyílt felületek Kelet-Afrika azon régióiban, ahol a legjelentősebb előember leletekre bukkantak–.

Az Avash völgye és az Omo-Turkana medence övezeteinek hatalmas részében a növénytakaró nem haladta meg a 40 százalékot. Időnként bozótosabb, máskor pedig kevésbé, de lényegében végig füves puszta, más szóval szavanna volt – véli Celing professzor, a tanulmány szerzője. Eszerint tehát a szavanna-elmélet érvényes.

A tanulmány más kérdéseket is felvet Craig Feibel, az amerikai Rutgers Egyetem geológus-paleontológus szakértője szerint. Míg a nyílt élőhelyek többségben voltak olyan élőlények esetében, amelyeket egyesek a legrégebbi kétlábúaknak tekintenek, egy fiatalabb kétlábú, az Australopithecus erdős területeken fejlődött ki.

A kutatók most próbálják meg „keresztezni” ezeket az ökológiai adatokat a kövületekre vonatkozó ismeretekkel, hogy jobban megismerjék a különböző nyílt, illetve erdős területen élt őseink térbeli eloszlását és életmódját.

A fosszíliák legnagyobb részét ugyanis ott találták meg, ahol az emberfélék meghaltak, vagy ahová a csontjaikat vitték, és nem feltétlenül ott, ahol éltek– jegyezte meg Feibel.

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Fotó: Fülöp Dániel Mátyás / 24.hu
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.