Az elképesztő pusztításra képes Derecho-jelenség a spanyol “egyenes” szóról kapta a nevét: a szélviharral és villámlással kísért természeti csapás ugyanis menthetetlenül bedarál mindent, ami az útjába kerül – lepusztított és kietlen sávot hagyva maga mögött. Noha a Derecho-viharok a leggyakrabban az USA déli államaiban csapnak le, a hatóságok Brazíliából, Argentínából, Kanadából, sőt, még Németországból is jelentettek Derecho-méretű szuperviharokat.
A jelenséget először 134 évvel ezelőtt, 1877. július 31-én dokumentálta Dr. Gustavus Hinrichs iowai fizkus, a „Derecho” nevet azonban csak évekkel később, 1883-ban kezdték el hivatalosan használni.
Az eddig megfigyelt legkisebb kiterjedésű szupervihar mintegy 390 km hosszan tombolt, a jelenség egyes szakaszain a szél sebessége pedig nemegyszer elérte a 200 kilométert óránként. A Derechót azonban nemcsak mérete és vehemenciája teszi félelmetessé, hanem az a tény is, hogy egy ilyen vihar akár több száz kilométert is utazhat megszakítás nélkül. Egy nemrégiben jelentett szupervihar például, miután darabokra szaggatta az iowai Marshalltown városát, szép sorjában Indiana, Illinois és Ohio államokra is lecsapott – letaglózott sávot húzva maga után az Egyesült Államok térképén.
Noha egy Derecho-vihar már önmagában is elképesztő pusztításra képes, a jelenséget megfigyelő kutatók beszámolói szerint nem ritka az sem, hogy a szupervihart tornádók kísérjék az útján – pontosan ez történt 1993 márciusában Florida államban, a két napig tartó tombolást pedig a mai napig “az évszázad viharaként” emlegeti az amerikai média.
