A kripta valóságos tömegsírnak bizonyult, amely 281 felnőtt és gyermek földi maradványait őrizte, s a holttestek harmada mumifikálódott.
Közel száz múmiát fedeztünk fel a templom kriptájában. Némi túlzással, természetes úton mumifikálódott az egész helyi közösség, amely a XVI. század közepétől a XVIII. század közepéig lakta a falucskát.
Megőrződött a múmiák ruházata is, akiket tunikában, vastag zokniban és sapkában helyezték végső nyugovóra.
Iolanda Silvestri és Marta Cuoghi Costantini, az antik textíliák szakértői szerint a múmiák öltözéke egyszerű életmódról árulkodik.
“Szó sem volt selyemről, kifinomult hímzésről. Ezek az emberek lenvászonból és gyapjúszövetből varrt öltözéket viseltek, legfeljebb az ingek gallérját és mandzsettáját díszítette valamilyen egyszerű csipke, vagy hímzés” – magyarázták a szakértők.
A mumifikálódott holttestek mindmáig “viselik” ékszereiket – gyűrűket, nyakláncokat, kereszteket.
A régészek szerint az elhunytakat először hagyományos úton temették el a sírkertben. Később földi maradványaikat exhumálták, leplekbe csavarták, majd a templom padlóján lévő csapóajtón ledobták. Ezzel magyarázható némely elhunyt meglehetősen fura testhelyzete, de a holttestek többségét “gúlába” tornyozták egymásra a csapóajtó alatt.
A tudósok elkezdték a múmiák vizsgálatát. Mint kiderült, az elhunytak közül többen is nehéz fizikai munkát végeztek.
Terveznek szövettani és genetikai vizsgálatokat, ahogy felmérik az elhunytak fogazatát is. A kutatók ennek révén szeretnék megismerni, hogy milyen volt a közösség táplálkozása, milyenek voltak a higiéniás viszonyok, s milyen betegségektől szenvedtek a helybéliek.
A legérdekesebbnek tűnő múmiáknak elvégzik a 3D arcrekonstrukcióját.
A kutatók szerint rendkívül izgalmas vizsgálatokról van szó, hiszen általuk egy aprócska, a külvilágtól elzárt közösségről kapnak képet, amely életének középpontjában a helyi templom állt.
