Steven Gunn, az Oxfordi Egyetem tudósa a XVI. századba mélyedve jó pár halálos medvebaleseti jegyzőkönyvet talált.
Az emberölő mackók egytől egyig afféle “gladiátorok” voltak: kutyákkal kellett megmérkőzniük piactéri látványosságként, de a legfelső körökben is volt közönségük. VIII. Henriknek külön királyi arénája volt ilyen attrakciókra.
A medvék néha elszabadultak, és olyankor “törlesztettek” az embereknek, bár általában nem a megfelelő személyeknek. 1563-ben egy özvegyasszonyt az ágyában ölt meg egy szökevény “főúri” medve – Lord Bergavenny “gladiátora”. 1565-ben egy másik medve agyoncsapott egy férfit, ám az állatot nem büntették meg, annál sokkal értékesebb volt, félévi munkabért ért.
Gyakoriak voltak az íjászbalesetek: Gunn 56 halálos kimenetelűről talált halottkémi feljegyzést. Az áldozatok vagy túl közel voltak a céltáblákhoz, vagy rosszkor mentek összeszedni a már kilőtt nyílvesszőket.
Akadtak azonban sajátos esetek is. Egy férfi például levette kalapját, és azt eltartva magától buzdította cimboráját, hogy találja el. A kalapnak nem lett baja…
A legkülönlegesebb íjbaleset 1552-ben történt. Egy Henry Pert nevű férfi pusztán fel akart lőni merőlegesen a levegőbe, amihez íját a maximumig feszítette, annyira, hogy beakadt a nyílvessző hegye az íj fájába. Ahogy Pert megpróbálta kiszabadítani, a nyíl kiszabadult, és fejbe találta. A férfi egy napig haldoklott.
A XV. században az íj mellett a golyó is kezdett szerephez jutni. Az első halálos tűzfegyverbalesetet 1519-ben jegyezték fel Angliában, a golyó egy nővel végzett, aki nem volt tisztában a fegyver működésével, és véletlenül éppen akkor sétált elé, amikor az elsült. A “fejlődést” jól mutatja, hogy az 1560-as évekre a golyó általi baleseti halálszám megelőzte a nyílét.
Az igen balszerencsés halálesetek közt volt egy vizesárokba fulladás kenyérsütés okán is. 1558. január 29-én egy nő káposztaleveleket tépkedett egy vizes árok szélén, hogy a kemencében a nyers kenyértészta alá rakja, ám közben belezuhant az árokba, és megfulladt.
A furcsaságok közé sorolható az emberölő, pontosabban Borjúölő tehén esete, mely 1557-ben történt. Egy férfi békésen gyalogolt egy mezőn, ám az ott legelésző marha halálra öklelte. A különlegesség: tehenek ritkán ölnek embert, hát még Robert Calf nevűt, magyarul Borjú Róbertet.
